Puritán tribün
Beküldte Gulyás Katalin - 2019, június 25 - 21:47
Robotmunkás, földnek lánya,
ujjad gyomon zongorázva,
s tested hajlong nehéz táncban,
színpadod egy fóliában.
Dalod olykor fáradt sikoly,
lelkedben a téboly tipor.
Mégsem tudsz itt többet tenni,
csak családodért munkát csenni.
Ez a sorsod! Már mohón várnak.
Bár közönséged sosem láthat.
S nem kapsz tapsot a lázas táncért.
Éhbérért kelsz, éhbérért élsz!
De a polcok holnap roskadoznak,
a piacok is rólad szólnak,
s asztal zeng majd hozzád imát.
Ne kutasd hát itt a hibát!
Napszámos vagy, gazda „lánya”,
Dózsa Györgynek új diákja,
ki egykor lázadt büszke hévvel.
S ma a modern föld is rabot érlel.
Hozzászólások
Csilla
2019, június 25 - 21:48
Permalink
Kedves Katalin!
Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Gulyás Katalin
2019, június 27 - 10:49
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm a lehetőséget!
Gulyás Katalin
lnpeters
2019, július 1 - 16:56
Permalink
Ez a vers így ebben a
Ez a vers így ebben a formában is jó. A tartalom erős, és a forma fölé kerekedve vezeti az olvasót. De valamiért úgy érzem, csekély változtatás(ok)kal igen sokat lehetne növelni a vers lírai erején...
Pete László Miklós (L. N. Peters)