Tisztelet nélkül

 
Eső hull a termőföldre, ma Isten értünk könnyez.
Mint jó szülő megitatja szép lelkéből a földet.
Aggódik, vagy bízik bennünk? Itt van még, aki tudja?
Isten könnyez, és könnye megvált, sirámaink unja.
 
Erőt adott, és tudatot, de kevés él itt vele.
Az ember mohó, hitetlen, csak zsebe legyen tele.
Hajléktalan társa nincsen, mert nem társ, aki bukott.
Isten könnyez, ha ránk tekint. Az elme hova futott?
 
Ősközösség volt otthonunk, s ma széthullott az egység.
Szent volt egykor a természet, ma csak az érdek szentség.
Megbecsült föld sárrá vált rég az ember hitvány kezén.
S nincs menekvés, csak álmodozás, vakság fajunk szemén.
 
Lélegző táj, Nap s a Hold hajdan isten-urak voltak.
Oltárokon a vérpatakok csakis értük folytak.
A faj legszebbjét nekik adták. Halvány múlt, mi dereng.
S pár lélek, ki gondolkozik, vagy szubsztancián mereng.
 
Sokért egyet feláldoztak, ma egy vet soknak véget.
A hályog szemek elvakultan pusztítják a létet.
S barbárnak még azt nevezik, ki áldozatot adott.
Pogány hitű imádatban még tisztelt Holdat, Napot.
 
A hódolat, mi holttá meredt, nem simít itt semmit.
Pedig a Föld megetetett itt emberből már mennyit.
A tudatlanság tudást cipelt, tiszteletben ébredt.
Paplan volt Hold, étel volt Nap, a Föld pedig az élet.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Köszöntelek körünkben! Gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez. 

 

Gulyás Katalin képe

Köszönöm szépen Csilla! 

Gulyás Katalin

Mysty Kata képe

Szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Gulyás Katalin képe

Köszönöm szépen! 

Gulyás Katalin