Egyszer minden út hazavisz

 

Minden út egyszer hazavisz

oda, hol gyermekkor-gyökerek

nyúlnak a földbe makacsul,

s láthatárt szeg az a hegy-kerek.

 

Vágysejtéshangok a szélben

elbabrálnak, hajad becézve,

s amott a vén málnabozót

úgy hajlik, mintha eléd lépne.

 

Bekerít parttalan idő,

a volt és most megáll egy szóra,

lélek-béke pihenőben

kővé dermed a homokóra.

 

Egyszer minden út hazavisz.

Vándorbotod sarokba rakva

kezed imára kulcsolod,

s arcod ráhűl egy földdarabra.

Hozzászólások

Csilla képe

Első osztályú! Öröm ilyen verseket olvasni, köszönöm!

 

zelgitta képe

Nekem meg öröm ezt hallamom. 

Köszönöm, Csilla.

       

hubart képe

Nagyon közel áll ez a vers az én szívemhez is. Szeretettel gratulálok!  :) 

zelgitta képe

Annak nagyon örülök.

köszönöm, Ferenc.