Kórisme

Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, január 26 - 18:28
 
Mint valami burokban lebegő
csodabogár,
héjba zárva, ahol nincs levegő,
hová hazajár
a félsz, és csak egy feladat maradt,
életben tartani önmagamat.
A mocsárban, hol a semmi hagyott
én vártalak,
de oda senki le nem kúszhatott
csak dögbogarak,
és köztük én sem voltam éktelen,
felszóltam – s velem szólt a szégyenem.
Gyere, vigyél el… kértem anyámat
is naphosszat,
pedig akkor már halott volt, nálam
sokkal halottabb,
és irigyen gondoltam a végre,
vártam, hogy a mát csendre cserélje.
De tudod mindvégig mosolyogtam
mint egy bohóc
a porondon – ha a nép felhorkan
ahogy hajcsomót
marokkal szórtam és messze néztem…
parókám alatt izzadt a szégyen.
 
 
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
  • Megosztás
  • A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
  • 2171 olvasás

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2019, január 26 - 18:39

Kedves Rita!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok, szép, megérintő versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike. :)

 

Kiss-Teleki Rit...

2019, január 26 - 19:40

Nagyon köszönöm! <3

Haász Irén képe

Haász Irén

2019, január 28 - 18:24

Gratulálok katartikus versedhez.

Szabadverset ritkán fogadunk el, annál nagyobb az érdemed!

Kiss-Teleki Rit...

2019, január 28 - 20:33

Nagyon köszönöm :)