Örökség

 
Anyám, a génjeink sohase hazudnak,
jelt vésnek jelenbe, tanúi a múltnak,
véred a véremben, így kódolva a lét,                      
reám testált örök ez ősi hagyaték. 
 
Zúgnak az emlékek, cikáznak a képek,
ha veled lehetek, én sohase félek,
apró kéz kezedben, alig szűnő varázs:
sudárderék-Anyám, napfényes kacagás.
 
Te sohase kértél, mindig csak te adtál,
elkopott a cipőd, lábadon a szandál,
alig jutott árnyék, elégtél a tűzön,
csiszoltad a hibám, elnézted a bűnöm.
 
Új ruhám kelmébe álmaidat szőtted,
hogyha lázban égtem, hoztál meggybefőttet,
mikor együtt voltunk örömöd vigasztalt,
otthon illatával terítettél asztalt.
 
Minden kikeletkor, konok kitartással,
élet-magvat szórtál remény-ringatással,
hogy álmatlan éjek dér-havazta búja
tavaszba oldódjon s hit csirázzon újra,
 
s közben egyre fogytál, mint a fény, ha alkony
múló Napból árnyat rajzol az ablakon.
Fájt benned a rossz szó, de a tett még jobban,
s nem voltam melletted, szívem most is dobban
 
a bocsánatodért, de mosolyod látom,
s tudom, elengeded minden tartozásom.
Testedből azóta ősi rög lett, s netán,
ha gyönyörű szíved már messze-messze jár,
 
Édesanyám, ha majd lenyugszik a napom,
mondd, hol keresselek, melyik hűs csillagon?
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves Gitta!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez és a Parnasszusra kerüléséhez!

 

Mysty Kata képe

Szeretettel gratulálok, nagyon tetszik!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

zelgitta képe

Köszönöm.

       

zelgitta képe

Köszönöm.

       

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Brigitta!

Gratulálok, szép versedhez.

Erzsike