Igaz, hogy nincs október (de majd lesz)

Ópiumos október 

Ópium isteni szárnyán repkedek éjjel az égen,
Múltbeli fénykarikákat szippant távoli éden.
Százezer árnyalat illan, táncol a Földanya teste,
Összemosódó tájon foltokat alkot az este.
Messze suhant szerelemben fürdik a tétova álom,
Tó vize tükrén lebben, csobban a tegnapi vágyon.
Zümmög a fellegek alján, zsongva pörögve kiárad
Libben a térben a játék, egykori titkai várnak.
Százezer ünnepi színnel hajlik az őszbe a lélek
Hűvösen int le a Hold is, csillagokat ma elérek.
Édes idill utam itt fent, mámoros álom az élet
Fényteli lelkemen áldás, végtelen óhaja éget.