Anyámra gondolok

 
Születésnapomon Anyámra gondolok,
szívem dobban, mint akkor együtt vele,
milyen volt terhe alatt, várt-e boldogan
míg havat kavart a kertben fagy szele? 
 
Ismerős bizsergés fátylat sző szememre,
gördül a hála-könny múlt útján tova,
hol ruhát mos Anyám, s patakcsobogásnak
társul szegődik madarak dalkara. 
 
Hull az emlékezés, zakatol a vonat,
biztonság a kéz, nem történhet bajom,
ha bánat fon rám csendet vagy kétség gyötör,
őnála van vigasz, örök oltalom. 
 
Aztán napra éj szállt és évekre évek,
felnőtt a gyermek, ásít az őrző hon,
Jóanyám csak vár, és kék szeme harmata
bánat-permetet szór  levélpapíron.
 
De már ez is a múlt, elmentek az őrzők.
Félve lépkedek, megkondul a hiány,
feltárul az ajtó, de benn senki nem vár,
csak egy bús repedés a fal oldalán.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Brigitta!

Szeretettel gratulálok szép versed Parnasszusra kerüléséhez Szerkesztőségünk nevében.

Zsike :)

zelgitta képe

Köszönöm. Úgy látom jó helyre kerültem.

       

Bieber Mária képe

Elszoruló torokkal olvastam szép, emlékező versedet, kedves Brigitta. Elmentek az "Őrzők", bizony, elmentek... Gratulálok szép versedhez.

 

Bieber Mária

(Hespera)