Őszi hangok

Most csak a csend ölel itt két karod helyett,
lábad nyomát takarják a lehulló levelek,
a lusta őszi szél suttogja vissza hangodat,
ma nélküled köszön rám a nyár végi alkonyat.

De visszavár a veled ébredő napsugár,
elébed szalad majd az az októberi nyár,
mikor a zöld fű is sárgára váltja színeit,
és a hordó érleli a nyár édes ízeit.

Akkor újból átölel engem két karod,
talpunk alatt majd roppanva porlik szét a lomb,
megtöri a csendet kedves, szép szavad,
és megint velünk nevet az őszi alkonyat.