Gondolatok a Maroshoz

Gondolatok a Maroshoz

Hát nézlek, vén Maros,
ahogy a Tiszába szaladsz,
bőszen, s mégis
magad feladni készen.
Már Gyergyóban is láttalak.
Ott, mint tévelygő kispatak
buckákat kerülgetve,
öntudatra ébredő
gyermeknyi folyó voltál éppen.
És láttalak
Dédánál, mint kiskamaszt,
festői képedet pingáltad a tájra.
Majd láttalak
 vágtató csikóként Gernyeszegnél,
szélesen ballagón lenn, Déván,
Aradnál pedig nyugtalan,
feszengve hánykolódón,
aztán Makón szelíden, szépen.
S most újra itt vagyok,
hol önálló utad véget ér.
Itt láttalak először,
kit akkor halni hittem –
tán sirattalak is egy kicsit.
Ahogy te siratod az öregembert,
kinek utolsó perceit
elsőkként fogadod magadba,
s azt gondolod,
milyen rövid is az élet,
ím, alig ismerem, máris halott.
Pedig te,
mélyen önmagad adó folyó,
épp oly hosszú vagy,
mint születéstől aggkorig a lét,
és éppúgy véged sincsen,
mint a túlvilágra költöző
lélek tüzének.
Mi benned él, örök.
S ha már nem Marosnak hívnak is, 
Tiszában, Dunában,
vagy a tenger vizében
lényeged nem vész el.
A Földet élteti
cseppekké váló sóhajod. 

(2011)

Hozzászólások

lnpeters képe

Remek vers, Juditti! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Judit képe

Köszönöm, Laci.


Judit képe

Köszönöm az elemzést. 

 

A "Hát" azért kellett az elejére, mert egy nagy sóhajjal indul a vers. 

Amikor pedig és helyett "s"-t használok, akkor a bennem lévő dallamot követve teszem ezt, ugyanúgy, mint a sortöréseknél. 


A hát nem zavar, sőt úgy gondolom érezni benne a "hát itt vagyok" érzést. A vers nagyon igényesen építkezik mind gondolatilag, mind ritmusban.


Judit képe

Hát pont azt akartam éreztetni. :-)


M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon szép vers, mindenféle felesleges sallang nélkül.

Régen olvastam ilyen nemes egyszerűséggel megírt, mégis remekbe szabott verset.Megmutattad, hogy lehet ákom-bákomok, idegen szavak, és kitekert gondolatok nélkül is nagyszerűt, és maradandót alkotni.

Méltó ehhez az oldalhoz, ahol a szép Magyar szót keressük.Példamutató.

Egy élmény volt, köszönöm.

Judit képe

Én is köszönöm, hogy elismerő soraiddal méltattad a versemet. 


Már megcsodáltam, és most is ezt tettem vele.

Judit képe

Ildi, Ágota, köszönöm elismerő figyelmeteket.