Igéd lámpása

Hányszor de hányszor fordultam már hátra,
S újra löktél tajtékzó habokba,
Mondtad, induljak, küldtél messzi útra,
De fegyvert nem raktál tarisznyámba.

Feddő intés volt igéd igazsága,
Hajó orrán szavad mint jelzőfény,
Tudtad, elrontom, vagyok oly izgága,
Hitem segít, s nem húz mélyre örvény.

Tanító erején kénkő viharnak,
Gonosz csáklyája gerincen roppan,
Mondtad, jobb lesz, ha gyötrelmeim múlnak,
S kísértés alatt testem nem rokkan...

Egyet nem tettél csak hozzá, Ó, Uram:
Ez lesz az életem, s vértezzem magam.

Hozzászólások

Köszönöm kedves Ild. Nálam ez még frekvetáltabb, néha úgy érzem mintha annyi minden történt volna velem, hogy száz éves lennék...:)


Megrendítő sorok.

Magamra ismertem.

Köszönöm.

köszönöm Gotám... örülök hogy szól hozzád a vers.


M. Karácsonyi Bea képe

Csatlakozom az előttem szólókhoz.

köszi Sea, aranyos vagy :)


Dehogynem! Csak nem figyeltél: "Legyen derekatok felövezve, lámpásotok meggyújtva."  Még Jeremiás 20,7 az, ami egyébként eszembe jutott a vers hangulatáról: "Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtettél!"
Úgy vélem ezek a bibliai igék megerősítik a tartalmat. Persze még lehetne keresni hozzá hasonlókat, például a Zsoltárok között.

A vers különben nagyszerű. Én legalábbis nagyon szeretem az ilyen fajta "vívódásokat".

Tudod, hogy tudom és figyeltem...Köszönöm Miki.

A Bibliám, amit a pásztoromtól kaptam, ezzel személyes üzenettel kezdődik: ige legyen lámpás az életedben.

De vívódásaink mindig vannak és lesznek, akár Jeremiás siralmaiban láthatjuk, de számtalan helyen...ha egyszer személyesen találkozunk, jó beszélgetéseink lesznek.

Köszönöm soraidat.


Azt hiszem nagyon sokan, saját vívódásukra ismernek nagyszerű versedben...én is!

Gratulálok szeretettel!

Igen Erika, köszönöm. Igy van ez, nem minden egyértelmű az életben.


lnpeters képe

A Rád jellemző mély és nagyon érzékeny belső feszültség - Jeremiás diskurzusa Istennel...

A versed talán a szonett egyéni változata...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Köszönöm Neked Barátom.

Sokat gondolkoztam én a szonett mit tűr el és mit nem, talán Isten szeretete belefér ebbe a témakörbe.


Mysty Kata képe

 "Egyet nem tettél csak hozzá, Ó, Uram:
Ez lesz az életem, s vértezzem magam."

  Helyettem is írtad!

  Szeretettel olvastalak!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

áldással...:)


Jó ideje ácsorgok már itt, s nem is először. Te aztán jól fel lettél vértezve. de mi vértezzük magunk, vagy már úgy indulunk? ..

Megérintett a versed . Gratulálok :)

Valószínüleg nem vagyunk magunktól felvértezve. Viszont fel lehetünk, ha tudjuk, hová forduljunk megfelelő vértekért. Örülök, hogy eljutott hozzád az üzenet.