A természet világa

 

Éget a forró nap, a vízen
- mint sok száz kristály –
ragyogva táncolnak aranyló sugarak.
A tikkasztó hőségben szomjukat oltani
jönnek a vízimadarak.

A szemben lévő parton nagy csobbanással
egy hal ugrott ki éppen,
egy fácánmama csibéit terelgeti
a lombok alatt, a part közelében.
Nagy a csend. A szellő sem rebben,
egy sas kering magasan az égen.

Ahogy itt ülök, arra gondolok,
én itt már csak betolakodó vagyok,
Ki jegyet vett egy filmre,
s a moziból kijőve van az én világom.
Hangosan dübörög tovább vonatom,
néha leszállok – egy filmre jegyet váltok - ,
s világaink majd találkoznak a végállomáson.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Igen, peron, vonat, végállomás versek. Azt hiszem mindegyikünknek van jó pár, örök téma, és nem véletlenül...Nekem is legalább van tíz.Tetszett kedves Mariann, ez a mozizás plusz dolog nekem, egy filmre benézek majd hozzád.:)

Igen, Sea. Mikor ott ülök a természetben egymagam, olyan, kívül érzem magam... ezért éreztem, hogy moziban ülök... az emberek többsége már nagyol eltávolodott a természettől.

De a végén úgyis találkozunk...  Köszönöm a látogatást! :)

hubart képe

Tetszett a versed világa. Jó is megpihenni a természetben, és rácsodálkozi a varázslatra. :)

Ez így van. Köszönöm, hogy olvastál! :)

Haász Irén képe

Tetszik. Az első rész nyugalmát kiemelik a második rész szavai, gondolata. Jó ötlet, szép kivitelezés...

Köszönöm, kedves Irén! :)

Élmény volt olvasni, élnek a képeid. Szép.

Köszönöm, kedves Edina!