Tavaszi zsongás

 

Puha bőröd bársony barka,

lágyan érint, simogat,

finom szellő édes csókkal

borzolja a hajamat.

Szemed fénylő napsugárként

nevet bele szemembe,

búgó gerle hangján szólítsz,

gyere kedves, ölembe.

Válaszomat küldöm néked

pacsirtaszó énekkel,

napsugár nyit virágkelyhem,

dongó méhként csal ide.

 

Lábaiddal csiklandozzad

virágporos bibémet,

édes nektárt kóstolgassunk,

mézed kérem cserébe.

Pillangóként szállunk este

karikába táncolva,

zsongva forgunk körbe-körbe

égő tüztáncba fúlva.

Kifáradva alszunk majd el

egymásba forrva hajnalon,

hímporodat reámhinted,

az lesz majd a paplanom.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Boldog hímporozást!:)Jó lett Mariann!

Köszönöm,Sea! :))

barnaby képe

Nagyon jó ritmusban írt vers, néha sántítanak a rímek, de nem zavaróan...Gratulálok versedhez szeretettel:B:)

Köszönöm, kedves barnaby! :)  Persze, én is érzem, de már így marad...

Haász Irén képe

Kár, hogyha így marad... miből áll azt a pár kis ritmus vagy rímhibát kijavítani? Megéri a fáradságot...:)))

Köszönöm, kedves Irén! :)  Még átnézem... (csak nem szoktam utólag átírni a verseimet, de talán tényleg megéri) :)