Nyílt levél a Magyar Líra Élő csarnoka főszerkesztőjének!

Kedves Lacikám!

A téma ínyencsége volt az oka annak, hogy ezt az eléggé hosszadalmas pauzát igényeltem magamnak a magyar szerelmi líra témájának gondolati morzsolgatására! Talán inkább a téma KÉNYESSÉGE szót kellett volna használnom.

A magyar szerelmi lírában Csokonai Lillája és Petőfi Szendrei Júliája óta csak imitt-amott ütötte fel a fejét egy-egy valódi újdonság, megjelent ugyan egy-egy többet ígérő, korszerűbb és emberközelibb lírát vonzó múzsa Vajda Ginája vagy Juhász Annája személyében, de egy nagyobb horderejű, irodalmi nagyságú tárgy létrejöttére, a szerelem mai tartalmának és egyetemes mondanivalójának lírai kifejezésére a magyar szerelmi líra még a huszonegyedik századig nem érett be.

 

Ez egy teljesebb életű költőre vár! És itt jön bele a kényesség:

Lacikám! Terád esik a választás!

Előttem nem vitás, hogy az általam legutolsó időben is számon tartott költők között Te vagy, aki minden formában tudnál kiváló költeményt szerkeszteni! Kérlek, hogy ennek a kijelentésnek a dicséret oldalát próbáld mellőzni, amennyire csak lehet, csak azért, hogy az igazságát a legmeggyőzőbb érvekkel alátámaszthassad!

Eredetileg magamról hittem, hogy a költészetben tudnivalókat mind elsajátítottam és minden megvan bennem!

Csak az élet TELJESSÉGE nincs! Összehasonlításképpen: Fáy Ferenc mindezekkel szemben egy CSAKAZÉRTIS típus volt, akit ennek pontosan az ellenkezője hajtott életattitűdjének bemutatása felé! Formavilágának szűkítése

veszít a teljességéből! Az én életem túl későn fordult be abba a célegyenesbe, amelyben a TELJESSÉGRE lehetne törekedni!

A Te karriered, életkörülményeid szinte hiánytalanok. Ezt tükrözi a költészeted! Ne hagyd, hogy szépírói ambícióid esetleges pillanatnyi kudarcai költészetedet hátra engedjék mozdítani!

Minden versed olvasásakor érzem az erőnek és a könnyedségnek a párhuzamát, amelyek automatikusan Fáyval és magammal összehasonlítanak, és mindenkor mínuszban hagynak bennünket. Erőben páthoszban és dikcióban messze Fáy alatt maradok. Nem így van ez Veled! Mindig  mindenkinél egészebb vagy!

Itt aztán fel lehetne sorolni, hogy Tóth Árpádnak, Kosztolányinak, Babitsnak, József Attilának, igen még Aranynak is mennyi félszegsége maradt életművében!

Ehhez már irodalmadnak részletesebb ismerete lenne szükséges, de fogadok, hogy a fent említett és a mai írókkal bátran vetnélek össze!

Miután ezt a tárgyalt EGÉSZ-séget csak az élettel magával lehet elérni, Te mindenki más előtt jársz lehetőségeidben!

Szerelmi lírád a legpéldásabb és az érzés teljességének érzése minden szerelmes versed olvasásakor lenyűgöz!

Az ínyencség vagy, ha jobban tetszik kényessége a témának természetesen az, hogy ez az érzés Benned is megvan, még hozzá egy igen erős intellektuális impulzus, ha úgy érzed, hogy tanulmányba kell foglalnod. De tedd is, mert minden meglátásod briliáns! Egy tanulmánysorozat ebben a témában csak sikeres lehet! Ehhez kívánok könyvsikert, csakúgy, mint egy vaskos szerelmi versciklushoz is!

Biztos vagyok abban, hogy a magyar szerelmi líra felső holtpontja csak a Te költészetedből válhat ki! Az Isten adjon hozzá hosszú és egészséges életet!

 

Gy. Imre Wellington 2O12 ápr.15.

 

Hozzászólások

lnpeters képe

Imre, megtiszteltél, egyben igen súlyos felelősséget ruháztál rám. Igyekszem megfelelni, amennyire erőmből telik.

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)