Hírek

A hónap verse, 2024. március

Beküldte Csilla - 2024, április 1 - 11:03
Cikkek: 
Hírek

Pete László Miklós:

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

 

A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Hogy bőven van nekünk,
Az nem titok.
Több évezredre volna elegendő,
Ha óvnánk,
Vigyáznánk,
Ha féltenénk;
Ha megbecsülnénk,
Ami a miénk.
 
Hogy másoknak is van,
Természetes,
Mert mindenütt kell, hogy legyen
A nemzettudat számára
Alap,
Ahonnan mindig új erőre kap,
Ha a történelmi hullámverés
Eláraszt, dönt, tornyokat borít,
S elmosná partjait.
 
Mítosz az emberiség anyanyelve,
Nem szoríthatja ki az anyag elve,
Se gyalog eszű szkeptikusok klubja,
Abba az ember csúnyán
Belebukna;
A mítosz lelki kincs,
Súlya, anyaga, vegyértéke nincs.
 
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Általuk Isten és a
Múlt üzen.
Más álmítoszt gyárt verejtékesen,
Vagy lopni próbál,
Hamis zászlót lenget,
És irigyen bámulja a mienket.
 
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Tudjuk, hogy onnan tiszta fény ragyog?
Becsülni kéne,
Alá kéne állni,
Nem megtagadni, deheroizálni,
Nem releváns,
Hogy mit mond, mit mutat,
A barbár kelet, s a fejlett nyugat.
 
A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Rajta keresztül tudhatjuk,
Mit érünk;
Ha másnak adjuk, elfelejtjük: végünk.
Nem szórhatjuk el a profit nevében,
Ne hagyjuk veszni semmiért egészen.
 
Magunk vagyunk mítoszunk, magyarok.
Ez tart össze bennünket, nem egyéb,
Az általuk nevelt sok nemzedék
Megalkotta a maga mítoszát,
S mi is csak így adhatjuk majd tovább;
Mert tovább kell élni,
Tovább kell adni,
Vele lehet
Magyarnak
Megmaradni.

A magyar kultúra napja (január 22.)

Beküldte hzsike - 2024, január 22 - 15:04
Cikkek: 
Hírek

 

https://www.youtube.com/watch?v=lt94zpzKsLQ

Gyönyörű dallá lett, méltó az ünnephez... 

József Attila
Kopogtatás nélkül
 
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
 
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
 
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
 
1926. ápr.

A hónap verse, 2023. december

Beküldte Csilla - 2024, január 1 - 11:30
Cikkek: 
Hírek

Vaskó Ági:

Sóhajelűző

 
R oskad a lelkem a Razglednicáktól,
    M ellemen sírnak a bús verssorok,
A ngyal suhog át a sötét világból,
    I steni fénnyel, s én imát lopok.
D er springt noch auf,*" - jaj, hallani vélem
   K ong a kemény szó a fejem fölött,
N éma az ajkam, s már rogyna a térdem:
   L átod, veled hal, a sorsüldözött.
Ó lmos a lábam, a gondolat éber,
   Ó vatos léptekkel oson az éj.
T étova ódád most, cseppnyi reménnyel
   S óhajelűző, égi fahéj.
I rgalom hintő intelem is tán -
  mint, " kőben a megkövesült”* csigahéj!
 
 *Idézet: Radnóti Miklós: Tétova óda
 

November 13, A MAGYAR NYELV NAPJA.

Beküldte hzsike - 2023, november 13 - 15:34
Cikkek: 
Hírek
 
November 13, A MAGYAR NYELV NAPJA.
 
Ma van a magyar nyelv napja, amit az Anyanyelvápolók Szövetsége 2011 óta ünnepel. Az apropója, hogy 1844. november 13-án fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá, azaz államnyelvvé tévő törvényt. 
 
Faludi György:
Óda a magyar nyelvhez
 
Most, hogy szobámban ér az est setétje
    te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
    s ajkad, melyről az esti fák alól
    először szólt az ének magyarul.
    Arcod mongol emléke rég ködös
    de titkunk itt e földön még közös
    s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.
 
    Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
    sértett gőgömben értőm és kísértőm
    te hangolás barangoló kalandom
    te zengő és borongó hang a lanton
    bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
    és soraimmal sorson túl a síron,
    kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
 
    Magyar szó! Múltam és jövendő sorom
    Népek közt sorom és mindegyik sorom,
    Háza-hazám lovacskám, csengős szánom
    és a dal a számon, mit kérnek majd számon
    nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
    de Berzsenyivel zeng a mellkasom
    s nem bír le ellenség, rangomba törvén,
sem haditörvény.
 
    Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
    de én itt állok az ikes igékkel.
    Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
    a hangutánzó szók utánam szállnak,
    mint sustorgó füzesbe font utak
    felett alkonykor krugató ludak
    s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
 
    Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek
    ahol a fák, mint holt igék kiégtek.
    Ős szók: a szemhatárról századok
    ködéből még derengő nádasok,
    gyepűs vápákon elhullt katonák,
    ti bíbicek, bölények, battonyák.
    miket vadásztak vén csillyehajókról
s lápos aszókon.
 
    Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
    mély hangok: alkony violasötétje,
    káromlások veszelytő vadona,
    mondatszerkesztés pogány pagonya,
    kötőszók: sok-sok illanó fodor,
    s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor
    lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép
búzavirágkék.
 
    Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
    karók, keresztek és bitófák árnya.
    Melléknevek, gazdag virágbarázdák,
    Busák, buják, burjánzók és garázdák,
    S ti, mellérendelt, kurta mondatok
    mint paprika, ha füzérben vereslőn
lóg az ereszről.
 
    Ragok: szegények szurtos csecsemői,
    kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.
    És E-betűk serege: fekete
    mezőn zsellérek koldus menete.
    s ti kongó-bongó helyhatározók,
    kukoricásban jó irányt hozók,
    ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó
könnyű harangszó.
 
    Jelentőmód. Az aszály mindörökre
    ráült a magyar, repedt rögökre.
    Magánhanzó illeszkedés! Kaján
    törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
    Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
    robotja tört paraszt alázata,
    vagy összhangunk, mely bolgogult utakra
messze mutatna?
 
    És fönevek, ti szikárak és szépek
    ti birtokos ragokkal úri népek,
    országvesztők, önteltek és hitványak
    s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,
    megölt, vagy messze bujdosó fiak,
    Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,
    ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
 
    Parasztok nyelve, nem urak latinja
    nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
    magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
    hajlongasz szélcibáltan, megalázva-
    s ki fog-e tövised lombbal hajtani?
    Arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
 
    Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
    és forró, mint forrongó szellemünk.
    Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
    Közös jövő és felzengő ítélet,
    nem hűs palackok tiszta ó-bora,
    nem billentyűre járó zongora,
    de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.
 
(Párizs, 1940 május)

A hónap verse, 2023. szeptember

Beküldte Csilla - 2023, október 4 - 12:03
Cikkek: 
Hírek

H. Gábor Erzsébet:

Gyümölcsös ősz
 
Sápadt sugárka kúszik az ágra,
csillan a fényben sárga kabátja,
gesztenyefának barna bogyója
hullik a földre, itt van az óra.
 
Őszi gyümölcsök ünnepe van ma,
édes a körte, hersen az alma,
mélylila szilva olvad a számban,
rajtam a legszebb tarka ruhám van.
 
Sóhajt a Nap, oly gyenge, erőtlen…
Roskad a tőke, van rajta bőven
mézízű szőlő, telnek a vedrek,
tisztelni kell a mennyei nedvet.
 
Testes a must is, jó bor elődje,
tudta a gazda, tudta előre
azt, hogy a munka nem veszhet kárba -
tisztes jutalmát annyira várta!
 
Dülled a hordók dundi pocakja,
vágyna a lé a büszke palackba,
s megnemesülve, Istentől áldva,
csordul a csepp az Úr poharába.

A hónap verse, 2023. március

Beküldte Haász Irén - 2023, április 4 - 09:40
Cikkek: 
Hírek
 
H. GÁBOR ERZSÉBET
 
Tavaszváró
 
Lelkemben trillázó szólamok.
Ragyog a hold és a csillagok,
s úgy szórják fényüket szerte szét,
ahogy a nagyanyám szép mesét
hintett rám, azért, hogy álmaim
messzire szálljanak szárnyain.
 
Várom a tavaszt, a jégtörőt,
s álmodom most is egy szép jövőt,
ölelve gyermeki  múltamat.
Rövid az életünk, elszalad,
de amit megéltem, drága kincs,
nem adnám semmiért, ára nincs.
 
Gazdaggá az tesz, hogy itt vagyok,
szabadon élhetek, írhatok.
Mit nekem, arany, vagy drágakő,
imádott világom tágra nő,
amikor vágyaim ablaka
kinyílik, s ragyog az éjszaka.
 
Ajkamon szórügyek bomlanak,
s verseket vajúdnak szép szavak.
Örömmel tölt el, ha adhatok.
Alkotás lázában rab vagyok.
Gyönyörű börtön ez, létmese,
s én vagyok hálatelt részese.
 
Istentől való ez, jól tudom;
vigyázva terelt a jó  úton,
s kitágult véle a láthatár.
Az álmom valóság mára már.
Ünnep, ha nyílik a szóvirág,
kelyhében elfér a fél világ.

A HÓNAP VERSE 2023. január

Beküldte Vaskó Ági - 2023, február 2 - 22:09
Cikkek: 
Hírek

BARANYI IMRE

Tébolyult erő

Homályosan dereng a fény
a barna éjszakában,
min át a reszketeg remény
fogyatkozik, silányan
kereng a balga gondolat
a révedő fejekben,
utána semmi sem marad,
csupán a rendezetlen
hitelhalom, mi végre majd
utódainkra verve
megint keserveket szalajt
e végtelen mederbe.
 
A fellegek fölött az ég
borongva átvilágol,
de bűneink gomolyködét
nem oldja már a távol,
a lelkeink a semmibe
inogva kárhozódnak,
szavát emelve senki se
pöröl; kié a holnap,
miért e tébolyult erő
szorítja torkainkat,
amely csupán a görbedő,
komor halálba ringat.

EREDMÉNYHIRDETÉS

Beküldte hzsike - 2021, június 15 - 08:05
Cikkek: 
Hírek
 

Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett „Chorijambusban írt vers”

 pályázat győztesei, az első helyet megosztva:

Vuts Józsefné és

Baranyi Imre,

az alábbi művekkel:

 
Vuts Józsefné:
Útravaló
 
Vértem a vers, útravaló… Karcol a toll, ömlik a szó.
Búbos ölén - padka köré - hív a mesém. Ülj oda, jó?!
Rég, nagyanyám szíve alatt szárnyra kapott tíz kicsi lét.
Mordul a sors, jó nagyapám élte kihunyt, sír, aki él.
 
Könnybe merült szép mamukám, dús haja ott őszbe szaladt.
Nyolc gyerekét vitte tovább, két keze nyűtt munka alatt.
Telt az idő, csöndesen élt, rossz, ami volt, mind kisimult.
Végre ölelt már unokát, ráncba hajolt arca virult.
Kút vize hűs, szomjas a kert, kellene még, sír a virág.
– Jöjj ide, most, várhat a könyv, perlekedő kis Katicám! 
Két keze gyúrt, míg dirigált, tészta dagadt, széle kiért.
Fodros a fánk, tolta elém, rám nevetett: – edd kicsikém! 
 
Fordul a sors, jó nagyanyám hívta a menny, sír, ki csak él.
Szíve megállt, lelke, szegény, szárnyra kapott, várta az ég...
 
Vértem a vers, bújom a szót, karcol a toll, hív, ami volt.
Gondolat ég, fáj a hiány, régi mesém élteti most.
 
Baranyi Imre:
Májusi reggel
 
Álmod a lét lágy peremén
hajnalidőn tévelyeg el,
zárja szemed, s még kicsikét
játszik az éj szörnyeivel.
 
Nyúlik a fény, tágul a tér,
ég küszöbén felkel a Nap,
átmelegít, ontja tüzét,
kergeti szét álmaidat.
 
Tárva szobád ablaka már,
dől be a langy májusi szél,
téged a kert illata vár,
titkol előbb, majd kibeszél.
 
És valahol víg zene szól,
messzire száll, vágyadon át
elfut eléd, bent kalamol
inged alatt, s kincsre talál.
 

Mindkét alkotónak szívből gratulálunk!

Nyerteseink virtuális oklevelet kapnak, és a verseiket megosztjuk saját és más irodalmi oldalakon.
Ebben a hónapban - szerkesztőink egységes döntése alapján -, második és harmadik díj nem kerül kiadásra.
Köszönjük valamennyi pályázónknak, hogy munkáikkal megtisztelték szerkesztőségünket.
 
A szerkesztőség nevében: H.Gábor Erzsébet
 

Eredményhirdetés

Beküldte Kankalin - 2021, május 15 - 19:33
Cikkek: 
Hírek

Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett Anyegin-strófa pályázat győztese

Virginás András

A ködre festett vágyaink című versével.

A ködre festett vágyaink

Parányi óra jár magában,
legyőzni jött a végtelent,
ki nyerhet ily nehéz csatában,
s e győzelem ma mit jelent?
A holnapunk csak egyre biztat:
örülhetünk az álmainknak,
a célok égre nyithatók,
vigyáznak ott a csillagok.
A sorsnak is csak annyi dolga:
az asztalon legyen kenyér,
szavakba öntse, mit tegyél,
s a perceket hajunkba fonja.
Csibész egy óra, ránk kacsint:
a ködre festi vágyaink.


2. hely: Vuts Józsefné – Látod…
3. hely: Baranyi Imre – Napfogyatkozás

Szívből gratulálunk a helyezetteknek! 
Mindhárom nyertesünk virtuális oklevelet kap, verseiket megosztjuk saját és más irodalmi oldalakon.
Köszönjük valamennyi pályázónak, hogy munkájukkal megtisztelték szerkesztőségünket!

A szerkesztőség nevében:
Horák Andrea Kankalin

EREDMÉNYHIRDETÉS

Beküldte hubart - 2021, április 15 - 20:06
Cikkek: 
Hírek

A KÖLTÉSZET NAPJÁRA KIÍRT PÁLYÁZATUNK NYERTESEI: 

1. A CSALFÁHOZ (BARANYI IMRE)

2. SZÚNYOGRA NEM LÖVÜNK ÁGYÚVAL (VIRGINÁS ANDRÁS)

3. MINEK NEVEZZELEK? (KORMANN ZSOLT)

 

Baranyi Imre

A csalfához

Hiszen te nem szeretsz engemet,
az ördög elvisz így, meglehet,
kalandom tévedés, nem nyerő,
nyakamba kötve lóg már a kő.
 
Pedig te oly szelíd kis galamb
voltál a kezdeten, merre van
a tiszta szendeség és erény,
hiába, vége lett, nincs remény.
 
Csókoltam én buján ajkadat,
naivan oltottam vágyadat,
de másnap jaj, te más karjain 
aláztad rózsaszín álmaim.
 
Hát üssön meg guta tégedet,
nekem már rég oda kellemed,
csak akkor lássalak újra én,
mikor majd hó esik nyár hevén.
 

GRATULÁLUNK A NYERTESEKNEK!

A tanulás ösvényei – Publio Írónap

Beküldte admin - 2013, augusztus 25 - 14:17
Cikkek: 
Hírek

2013. augusztus 24-én a Publio Írónapon elhangzott előadás.

A videót készítette: Krystohans.
Közreműködött: Druida Borealis.

A nyíradonyi vers-forrás - Interjú Gólya Györgyné igazgató-tanítónővel, felkészítő tanárral.

Beküldte Toma - 2012, július 29 - 21:21
Cikkek: 
Hírek

 

-       Szeretettel köszöntelek a Magyar Parnasszus Szerkesztőségének nevében.  A "Szülőföldem"című pályázatunkra Nyíradonyból érkezett legtöbb vers, ezért a Szerkesztőségünk úgy gondolta, hogy Téged, mint felkészítő tanárt választ ki interjúra. Sok-sok  munkát,  energiát,  időt fektettél bele, jól sikerült és szép verseket kaptunk.                   

Oldalak