Gyöngyös Imre újabb versei

Csarnokunk tagjának, az új-zélandi Wellingtonban élő Gyöngyös Imrének legújabb lírai alkotásait Varga Tibor szerkesztette.

A szellememnek ásításai

A szellememnek ásításai
eredményeznek gondolatjelet,
A szellememnek ásatásai
eredménye e gondolatlelet.

Mint gesztenyét a tűzből, jó nejem
kaparta vissza borzas életem.
Most már hiszem, hogy tán örökre tart,
hogy tán minden sejtje éltetni akart,
s a vénült gép még egy kicsit kitart.
Ámokfutások sportja lelket edz,
azt áhítja, hogy te is lelkesedj
egy szebb és jobb, állandóbb életért,
mely egyszer megszűnt, többször véget ért.

Magyar ballada

A magyar fának dús és gazdag lombja
felaprózódó levélmiriád,
a szépségét erőszak szertebontja,
s létét csíráiban úgy menti át,

hogy csak a sarjára lehessen gondja,
ebben szerencsét hozzon majd a béke,
hogy szaporábbak legyünk, mint a gomba!
Legyünk a Földnek ékes nemzedéke!

Újat tanulva leltünk otthonunkra.
Minden magyar új nyelvet tanul.
Új életünkbe szokni nem kis munka:
"új"-ba botlottunk irgalmatlanul.
Az örök angolt nyelvünk is megunva
hivatkoztunk a jó magyar beszédre,
idéztük is társsal, könyvből magunkba'.
Legyünk a Földnek ékes nemzedéke.

Utunk ily távol ritkán tér haza.
Szülőt idézünk, apa, anya nyelvét.
A HAZÁt így nem felejtjük soha.
Nyelvünkben él a sok száz régi emlék,
s idéz gyakorta nékünk drága szemlét
ó költőinknek szép magyar beszéde,
lelkünkben él, mint örök jelenség.
Legyünk a Földünk ékes nemzedéke!

Ajánlás

Herceg! Prímás-tiszti hatalmad szentség.
Imád hasson országunk nemzetére,
Földünk elitjét magyarok jelentsék!
Legyünk világunk legjobb nemzedéke!

2011. június 19.

Parabola

Péter a bárkát beljebb kormányozta,
onnan beszélt az Úr a part felé.
A lelkeket Jézus malasztja mosta,
a bárkát meg a Genezáreté.

Beljebb eveztek Jézus kérésére,
a jó "kapás"-t is ő jelölte meg,
és ott vetettek hálót ki a mélybe,
hol roskadásig tömte haltömeg.

Péter ámultan lábához rogyott:
"Eressz el bennünket, Krisztus Urunk!
Csodádhoz s Hozzád mi méltatlanok
és gyarló, bűnös emberek vagyunk."

"Nem fogsz halászni többé" – szólt az Úr,
Simon Péter, bizony mondom neked,
térítés lészen hivatásodul.
Gyűjts lélek által keresztelteket!"

Jézus talán reggel taníthatott,
a halfogás egy délelőttbe telt.
Az Ember szép és jó hitet kapott,
s e csodáért pár ezredév felelt.

Két ezredéve múlt halászata.
Jézus példáitól még zsong a part.
Az Újszövetség volt a nagy csoda:
A kereszténységünk azóta tart.

(2013. október 23.)

Nyári tél

Kies kis városunkra bár nyári Nap ragyog,
a nyár lángját hiába várjuk régen szorongva,
vastag pulóverünkbe orkán vacog naponta,
s a Déli Sark fuvalma jegel vihar-fagyot.

Kedélyünkre s fejünkre a metsző szél goromba,
s barátságosságunkból is jól kiforgatott,
míg hajnalonta dermeszt jégtüskés harmatot,
a Déli Sark kalandja fagyszigorát csak ontja.

És mégis látogatjuk a nyitott uszodát.
Türkiz vizét Nap áldja, s termosztát fűti át,
vízben naponta térünk nem várt bölcsességekre
új lelkiséget vinni a fagyos, rossz hidegre.

Korcs évszakunk kegyetlen szegül bár ellenünk,
lelkünkre gyűrt erővel győz konok szellemünk.

Kicsit lelkibb Karácsonyt

A Karácsony fenségesség,
lelkiség és alázat.
Töltse be egy nagy fényesség
ünnepekre a házad!

Hogy szívesen tataroztad,
házad nagyobb becsű lett.
Mi az értéked Magadnak?
Tiszta lélek, becsület.

Összetartozó fogalmak:
Család, szülő, gyerekek,
karácsonyfa, játékhalmaz,
Jézuska és szeretet.

Dicsőséggel a családod
imádja a kisdedet.
Békességet hoz, meglátod
Karácsonyra Istened.

Testi-lelki teljes ünnep
évzárója hívogat.
Legyen hát mindegyikünknek
pihenője boldogabb!

Fáradtabban vagy még frissen,
ha már nincs baj, se más gond,
adjon nekünk a Jóisten
kicsit lelkibb Karácsonyt!

Magyar Parkunk (tanúságtétel magyarságunkról)

Van egy emlékművünk, tégladíszkazetta,
minden egyes tégla nevünkkel kirakva,
hogy tudjanak rólunk, akik majd követnek,
kik családfájukra egy pillantást vetnek;
unokák, utódok, kiknek már idegen
lesz drága, szép nyelvünk e kettős szigeten.
Nevünk kicsit többet fog mondani nekik,
mit bennszülött kiwik számára az vetít.

Hogy egy-egy régi név mily egységet takar,
angol lelkiségtől távol lesz a magyar,
azt sem fogják tudni, hogy hol a kis ország,
ahol e kis nemzet indította sorsát,
és élte le éltét, súlyos történelmét,
áldozatát hozva, vallva igaz igét.
Vérrel is fizettünk, meg száműzetéssel,
e világon szétszórt annyi magyar névvel.
Ezen eltűnődve ha tán megkérdeznéd:
csak egy színfolt lenne ez a kis nemes nép
a világ képére; a nagy földkerekség
számára csak annyi, hogy megemlegessék
főleg azok, akik méltatlanul vertek
ránk béklyót, bilincset, sok kínt és keservet.
A bosszús hatalmak Trianon igáját
verték ránk, s létünkön mindmáig az hág át!
Helyén eszünk, szívünk, szívósság, akarat
őrzi emlékünket, s tudatunkban marad
óhazánk határa, tája, képe, népe;
szívünkben még él a magyarság egésze.
Dédelgesse derűnk, derűlátó lelkünk,
hogy egy szebb jövőt majd sikerüljön lelnünk!
Az Isten áldása adjon hozzá erőt,
hogy hitünk válhasson valóra mielőbb!

(Wellington, 2010 május – 2013 augusztus)

Kósza magyaroknak

Hogyha vihar volt, szélcsendért zokogott a dalunk, és
hogyha nyugodt szélcsend volt, vad viharért esedeztünk.
Vérverítékes erő rabigát darabolt repeszekre,
forradalom fröcsögött sunyi zsarnokainkra dacunkból.
Bátor a tiltakozás, ha a szó a "megállj!"-t kiabálja.
Költők éneke hangja akárcsak a láng, ha felizzik,
szent tűzként harapóddzon a Fölkent lépte nyomában!
Ős jogaként hat a Szellem erélye, s akár a futótűz
terjed: A népet örömre deríti a lángkoronája.
Forradalom viharára csiholt pici szikra-sziporka
pisla zsarátnoka lángba borult, s leckéztet azóta
minden kósza magyart, hogy az áldozat elkötelezte
minden gondolatunk és áhítatunk a Hazáért!

(2012. július)

Berzsenyi Dániel

Antik köszöntsön, Berzsenyi Dániel!
Nemes magyarság verseden árad el.
Magyart tanít nemes beszéded:
Új hazafit fogan ó zamattal.

Rejtett erőnek titkos apostola!
Magyar szerencsénk, hogy kilesett a kor,
s fiókod kincsét elragadta
műveid érdemeit kitárva

felénk, a nyelvünk tétova, bámuló,
romantikátlan, gyakran erőtelen
alattvalói bús elébe:
Töltsd meg azokkal a lelkeinket!

Minden mulandó! – hirdeti életed
vezériránya: Eszmei gondolat,
mely lelked is legyőzi végül,
ősi magyar baj: a búskomorság!

Magasztosodj hát! Ódon ütem dicsér.
Költőgigász, a szóutadon kísér
a szellemed, s a nyelved őre,
nagy kegyelettel a hű magyarság!

Aszklepiadészi preludium:

Vágta az Űrbe

Éhes nagyhatalom abraka volt hazánk;
mint egy törpefaló, néhai óriás
vérengző foga tört zsenge zsarátnokon
robbant láng, darabolt parázs.

Így szórt minket a sors, mindenüvé vetett
földgömbünk kerekén sok magyar életet.
Új történelem oszt szédületes jövőt,
s új ezred közelébe vet.

Haldokló ezer év vérere, lüktető
történelme a jó, vén Európa volt,
zsarnok latraiért hullt a malaszt reá,
míg hős szentjeiért lakolt.

Kultúránk gyökere délkörökön vonul
vélünk mint útitárs, forg a világon át.
Kék gömbként utazik messzi Tejút felé
hordván emberek ó hadát.

Kristálykék buborék dús levegője most
több mint hét milliárd lényt ölelőn megóv,
földünkön szaporult emberi fajzatot
Szállít csillagos űrön át.

Száguldó utazás, emberi küldetés.
Méltó kezdetedet s végzetedet kutasd,
elméd végtelenét tárd tudatodba fel,
így lesz isteni értelem!

Áldott égi utad, csillagok ezrei
ismertetnek a lét rendjeit érteni:
Rejtélyünk elenyész, s isteni szellemünk
elnyerjük jutalom gyanánt.

Ez a hét Aszklepiadész-i strófa az előjátéktól a végkifejletig feltérképezi haladásunkat, amely mintegy az emberiség történelmének kohójában, vérkeveredésében szaporuló és kiegyenülő társadalom örök forrásában egy nagy tisztulási folyamat gyanánt a szellemiségünket állítja párhuzamba észre sem véve, hogy űrhajónk, a földgömb ismeretlen és végtelen célok felé száguld, amit sohasem érhetünk el! A szigorúan skandált Aszklepiadészi strófa az ókor vaskorának dekadenciája iránti vágyakozás holdudvara talán, de a Forradalom utáni szétrobbanásunk a világ másik feléről is tovább kívánkozott!!

Űrrakétánk

(Prológus a Lélekerősítő c. vershez)

Hétmilliárdnyi lélek járműve és lakása:
Egyetlen ember-nemzet (mindenki vérrokon!)
életterében élve, gyönyörű gömbbe zárva
zúdul galaxiákon, csillagos utakon.

Az őseink előtti ezredek óta száguld,
s kincsével tenyésztette vezérlényét, az embert,
amíg szűk lényünk végre modern emberré tágult,
amit sok apró nemzet ily nagy tömeggé nemzett.
Csak száll és nem is sejti, hogy végcélja mi még,
s már kezdi félteni az úti készletét.

Fényes napunk vezérli a rendszerünknek útját,
gömbünk napunknak legszebb ékszer-kristály uszálya,
testét meteoroktól a nagyobb bolygók óvják,
melyek a Napnak mintegy díszlet a fátyolában,
s úgy vágtatunk az űrben, mint büszke csipke-ék,
az űrsötét pompában csillámos égi kék.
Kimért világunk terve pontosan mérlegelt,
mindenre, minden ellen védett és felszerelt.

A végeláthatatlan Tejútrendszer-határok
Orion csillagképben nyitnak nekünk utat:
A napvezérlet által szigorú bolygó-táncok
gigász galaxiánknak egy apró sejtje csak.

Nem tudjuk, utunk meddig s mily végcéllal kering,
de minden aprólékos, körültekintő tervre
szigorú pontosságú számítások szerint
nyilvánvalóan látszik egy nagy Szellem figyelme,
mellyel mesterművére szeretettel tekint.

Lélekerősítő

Ha ingadoznál néha, hogy kételljed teremtőd,
és megkérdőjeleznéd őrangyalod szavát,
meggyőződésedet, mi nem kevesebb s nem több,
mint hit, mit gyermekkorban beléd plántáld anyád.

Világunkról e képsort figyelmesen böngésszed:
Istenit látsz s tán hallasz, ha nem vagy vak, süket!
A szavakra elámulsz: Tudósoktól idézet,
melyben megtudhatod a véleményüket.

Az Istenben hited csak erősödhet itt:
Az összefüggésekben egy felsőbbrendű szellem
kis világunkat óvja káros ártalmak ellen,
s ez elmélyültebb hitre s jóságra lelkesít.

(máj. 29)