A Tarpai vízhordó meséje

Ezt a történetet gyermekkoromban mesélte egy kőtörő a Tarpai kőbányában ebédidőben: Ott voltam vízhordó, úgy 10 éves lehettem. Megkérdeztem attól a bácsitól, aki felvett, hova lett az előző vízhordó? Ebédidő volt mindenki a hűvösben pihent és hallgatta az öreg bácsi történetét. Tudod Karcsi fiam, az előző vízhordó ott áll fenn a hegyen, az a nagy szikla ő, mert sziklává változott. Elnevettem magam, de rajtam kívül senki nem nevetett, körül néztem és láttam, hogy az emberek szomorúan figyelik az öreg meséjét. A legfontosabb és legfelelősségteljesebb munka a tied, mert nélküled nem birnánk dolgozni, ezért ne késlekedj soha a vízzel. Hogy a kérdésedre válaszoljak, a fiú aki pár napja még itt dolgozott, egy évvel volt idősebb nálad fiam, minden alkalommal amikor felcipelte ide a nehéz terhét, azt mondta nem akar vízhordó lenni, mert ez nagyon nehéz munka. Én mondtam neki ha megerősödik pár év múlva kőfejtő lehet mint a többiek. A fiú nem volt elragadtatva a lehetőségtől ő a nagyravágyó volt a leghatalmasabb és legrősebb akart lenni a világon. Mondtam is neki fiam akkor kőtörőnek kell lenned, mert a kőfejtőkben vannak a világ leghatalmasabb és legerősebb emberi. Nevetett rajta. A fiút kioktatta legyen óvatos a kútnál, mert a kútban lakik az ördög. A fiú titokban mikor le ment a kúthoz beszélni kezdett az ördöghöz, arra kérte segítsen neki, hogy a világon ő legyen a leghatalmasabb és a legerősebb. Megunta az ördög a fiú beszédjét ki szólt neki, te ostoba ha megerősödsz kőfejtő lehetsz és te lehetsz a világon a legerősebb és a leghatalmasabb, de én teljesítem a kívánságodat, de ne feledd, hogy nem tudlak vissza változtani ha meggondolod magad. Na halljam mi akarsz lenni te oktondi. A szekeren a bakon ül a kocsis az nagyobb mint a vízhordó meg a kőfejtő. Legyen kíváságod szerint és reggel már a bakon ült és várta, hogy a kőfejtők megrakják a szekeret. Diadalmasan mondta én vagy a leghatalmasabb. - A bakon ülve azonban ázott az esőtől és a kegyetlenül sütő napot sem bírta a kőfejtők a sziklák árnyékában dolgoztak, az új víthordó is az árnyékban ülhetett, csak neki kellett a bakon ülnie a tűző napon. Este titkoban leosont a kúthoz és hívta az ördögöt. Nem jó ez nekem, a nap nagyobb mint a bakon ülő kocsis, héte örödög nap akarok lenni. Az ördök némi gondolkodás után elküldte és reggel már 4 órakkor kelnie kellet mert ő lett a nap. Bezzeg a többiek alhatnak tovább odalenn. Olyan erősen sütött a fiú napként mint még soha. A vízhordó a kőfejtő, a bakon ülő kocsis szenvedtek a melegtől. Diadalmasan mondta én vagy a leghatalmasabb. – Váratlanul szél támadt és felhőket sodort a nap elé eltakarva a szenvedő emberek elől. A fiú felháborosott, hát nem is a nap a legerősebb, a szél erősebb nála? Délután bevilágított aa kútba hé örgöd a szél erősebb a napnál szél akarok lenni! Az ördög széllé változtatta. Szélként olyan erővel fújt mint még soha. Felborultak hajók a tengeren, lefújta a háztetőket, kidöntötte a fákat, de egyszer csak neki ütközött a Tarpai hegy legnagyobb sziklájának és hiába küzdött a hegy erősebb volt nála. Belefújt a kútba hé ördög a hegy erősebb a szélnél én hegy akarok lenni. Az ördög nevetett és teljesítette kívánságát, mert tudta hogy soha többé nem tud majd lejönni sziklaként a kúthoz, hogy újabb kivánságokkal zaklassa őt. Büszkén állt hegyként ellenállt esőnek szélnek napnak. Reggel azonban erős fájdalat érzett, mintha valaki belevágott volna az oldalába, a kőfejtők jöttek reggel dolgozni és e kezdték bontani csákányaikkal a hegyet. Az a szikla ma is búsan néz le a kútra és nézi a vízhordó kisfiút, aki ha megerősödik kőfejtő lesz belőle ő lesz a legerősebb. Hát te Karcsi fiam, mi leszel ha nagy leszel? Kérdezte az egyik kőfejtő. Természetesen kőfejtő hangzott a diadalmas válaszom. Büszkén hordtam a vizet attól kezde, mert megtudtam milyen fontos és felelősségteljes az én munkám.