Radnai Istvánnak
Újszülöttként látjuk meg a hajnalt,
Anyánk már várt, hónapok, évek,
gyertyára csalogatva apró fények.
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.
Nem születtünk barlangba, jászolba,
játékunk négy lábon guruló idő,
a múló perc is nevető,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.
Botladozva felépítünk várat,
sírunk, ha mérgében eső veri,
vagy kis öklünkkel; ezt megemlegeti!
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.
Percenként nőve emelkedünk,
négykézlábról felhőkbe vert fejjel,
cseppenként kevesebb mézzel és tejjel,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.
Tudásunk sejtjeinkbe írva,
növekvő súlyunkkal gyarapszik,
nagyszülőnk már nem haragszik,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.
Gyász és menyegző cserélődik,
szerelemgyereket nevelő évek,
futnak ők is, akár a mének,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.
Sírkerek világ mennyország kapuja,
tavasztól télig változó kertek,
elsuhanó titkok végső kegyelemben,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.
Csillaglányok összebújva súgnak,
fülekből hegyekbe halld a szót,
itt élnek az átutazók,
Elrepülnek a napok, holdak, paripák.