A szavakhoz

 

Ó, szép magyar szavak!
Ti vagytok örök támaszom.
Sorsom hullámzó ritmusát veletek táncolom
örömbe, bánatba, sóhajba, zokogásba,
lágy vagy kemény hangok vonagló ritmusára
- az életet a halába
veletek vonszolom.
 

Ó, ti bölcs, hű szavak!
Hol vagytok, mikor válaszom
gödörben fetrengve, küzdve-keresve kutatom?
Zokogva reményből cinikus kacagásba,
még vágynék egy ölelő, halk melódiára,
most végletek torz arcába 
simítom mosolyom.
 

Áldott magyar szavak!
Lelkem reátok hangolom,
s elfojtott könnyekbe fúlva mondatba morzsolom
(gyöngyökbe görbülő, tündöklő ragyogásba),
mit várnék egy megoldhatatlan megoldásra:
Temessetek boldogságba!
Igen... ezt akarom.