Széljegyzet korábbi halálomhoz

Az ébredés a műszerek között
tudatomba undorral költözött
álmosan, lassan, lustán ébredőn
a létöröm is csak piciny előny
s hogy meghaltam a félelem megint
riasztón még a lelkemen suhint.

Nem emlékszem arra, hogy összeestem:
az életemből hullt egy pillanat
míg éledni és gondolkozni kezdtem,
a sorsparancs kifektetett hanyatt.
Négy monitor s három tudós és szorgos,
a szakmájában elhivatott orvos
szivárvánnyá szaggatták fényemet,

mely újjászítva mégis csak rezeg,
nap felé tart, izzást gyűjt és remél
a nap kristálya forró, friss, fehér                  
Zsugori szívem leckéje és gondja:
egy nap siker az életem naponta.

Wellington nov 4