Köszöntő Babitsnak

 

 

Túl minden rendelt, talmi méltatáson,
mely mint tirádás himnusz félrecsengne,
lélekrokonság s hűségvállalásom


csillámtalan szürkülne színtelenre,
mint mérhetetlen tenger tompa árja,
ha ráborul a felhős naplemente.


Tenger lelked mérésre felkínálja
a felszínét, amelynek mérhetetlen
és szerteoszló láthatár a távja.


Hogy merne mérni lélektengeredben,
ki nélkülöz eszközben és tudásban
vagy műveidben jobb, mint ismeretlen.


Kiben tudás, nemcsak ragaszkodás van
munkád iránt, nagyobb értékre lelhet,
mint én, ki versírásban s olvasásban


tudós művészelődnek ünnepellek,
tanulhatókat megtanulva Tőled,
hajlítani s zengetni ezt a nyelvet,


mellyel beszédünk bűve bája nőhet.
Magyar szívekbe vésem áldomásom!
Téged köszöntve gazdagítsa őket,


túl minden rendelt, talmi méltatáson.

 

1997