VAKVÁGÁNY A VÉGTELENBE

 

Az égi pályaudvart betemették

a forgalomból kivont galaxisok.

Itt-ott tekergett bennük némi festék,

fogyó fényként nyelték hatalmas sírok.

 

Egyszemélyes pullmanfülkék az esték,

képernyőn szűrődik egy-egy halk szitok:

-Dezsavű ,de csak a jegyet keresték,

a kalauznak már semmi nem titok.

 

Emlékek futnak, a film is megszakad.

Kopogás, majd egy hang szól, hogy -Nem szabad!

Az idő a semmi jegyén hagy lyukat.

 

Nincs már Orion, hol Nagy Kutya ugat,

sem állítható kar, meleg vagy hideg,

Teremtőt játszik egy tétova ideg.