zelgitta blogja

Minden út egyszer hazavisz

oda, hol gyermekkor-gyökerek

nyúlnak a földbe makacsul,

s láthatárt szeg az a hegy-kerek.

Vágysejtéshangok a szélben

elbabrálnak, hajad becézve,

s amott a vén málnabozót

úgy hajlik, mintha eléd lépne.

Bekerít parttalan idő,

a volt és most megáll egy szóra,

lélek-béke pihenőben

kővé dermed a homokóra.

Egyszer minden út hazavisz.

Vándorbotod sarokba rakva

kezed imára kulcsolod,

s arcod ráhűl egy földdarabra.

Lám hazajött,

megpihenni

most is, mint régen.

Átölel, s te öleled

a felnőtt kisgyermeked.

Fáradt a mosolya,

kérdésed megbotlik…

Ő se panaszkodik,

csak ledől egy pillanatra.

Átdolgozott napok

sűrű órái

vetnek az álmának ágyat,

s míg a jelen perceivel várat,

kitárja széles szárnyait a múlt:

ahogy ringó karodban

sírása békévé lazult

a szeretet végtelen mezején.

Az egész volt és lesz

itt sűrűsödik, ragyog

ebben a szívverésben;

nem mozdulsz,

Földbegyökerezve

az értelem dermedt,

az akarat béna,

ösztönt ő sem rettent,

mintha itt mindenki

háborodott lenne,

önnönpusztulásra

hűségesküt tenne,

röhögő cinizmust

megértés palástol,

tévútunk sötétjén

száműzve a Jászol,

hazug a kormányos,

a kapitány részeg,

ál-szaktanácsoktól

hibásak a fékek,

silány, ócska bortól

a legénység bódult,

a fénytoronyra is

sűrű ködháló hullt,

veszélyt kiáltani

itt mindenki gyáva,

pedig a léken át

Mt.21-12 „És bement Jézus az isten templomába, és kiűzi mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban;  és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatja.“

Homokszem a hajtóműben,

Jézus, ki figyel itt rád?

Nem enged ma a házába

se ellenség, se barát.

Szereteted zavarkeltő,

közelséged veszélyt hoz,

felkavarod az iszapot,

igazságod bajt okoz.

     (Befalaztak zsarnokságba,

      fogságba a hiteddel,

Egy angyalt küldök őrző szárnnyal,

könnyen, akárcsak hó, ha száll,

úgy fogja kezed, vezesse utad

ameddig ér a láthatár.

Egy angyalt küldök lágy zenével,

félelem-oldón, nesztelen:

varázs- muzsika, balzsam-dallam

gondborús lélekperceken.

Egy angyalt küldök égi fénnyel,

fuvallat-óvón ott susog,

érzed-e? egészen közel van…

Ennyi volt, többet nem tudok.

Önsorsrontó idők

tákolt barikádjain

erős önmagad

szánalmas árnyéka,

álszent szónokok

maszlagán elringva

tétova vigyorral,