titus56 blogja

Nemvagyunk

Nemvagyunk

 

Mi nem vagyunk, és nem is leszünk

már sudár, délceg fák soha.

Sem égbe karcoló platánok,

csak erdők rozsdás bocskora.

 

Mi nem vagyunk, és nem is leszünk,

búvó vízmosás a hegyben.

Ránk sohasem emelte szemét,

Alkony

 
Alkony
 
A domb mögött az alkony vére hull,
az erdő homlokára ráborul
haló tüzével küszködőn a nap,
szemébe húzva lángoló kalap.
 
A kerteken sötétség árnya leng,
rőt tűzvarázs még félve feldereng,
bús bokrokon kavargó est oson,
és lassulón ében palástba von.

 

Oldalak