lnpeters blogja

Szólalj meg, Jupiter!

Ezt a történetet Liselotte orléans-i hercegné jegyezte le:

Durford márkiné francia származású nagyvilági hölgy volt.

A hölgy nagybátyjának kertjében Jupiter meztelen szobra állt. A rokokó idején számos festmény ábrázolt meztelen görög isteneket, leginkább Hermészt, vagy a három Gráciát.

Ez a Jupiter különösen vonzó lehetett, legalábbis a márkiné annak találta. Naponta megszemlélte.

Bámulta jobbról-balról, körbejárta, közben beszélt hozzá:

-  Szép vagy, Jupiter! Miért nem szólalsz meg? Szólalj meg végre!

Szokásává vált beszélni a szoborhoz.

Boldogság ötven felett

A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek,

Az évszakok, mint fürge film, peregnek,

S a világ lassan öregedni kezd.

 

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Múltunk közös,

Szerelmünk

Ép marad.

 

Kint a világban jéghideg koboldok,

Nem szem a láncban soha,

Aki boldog.

 

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Amíg élünk,

Szerelmünk

Ép marad.

Szerelem és líra - CLVIII.

SZÁZÖTVENNYOLCADIK RÉSZ

 

A művészet intézményi elméletének egy más szemszögből vizsgálva kétségtelenül az képezik az alapját, hogy az elmélet megfogalmazói a „művész”, vagy a „költő” terminust egyféle szociológiai értelemben vett státusznak fogják fel.

 

Az-e vajon?

 

Egyszerűen státusznak fogható-e fel a „költő”?

 

A múló téli entrópia

Valahol már Tavasz lebben,

Ott van minden lélegzetben.

 

Anyagfia entrópia

Bámul a tél romjaira.

 

Ateista pistalélek

Szerint nincs Hit, csupán mémek,

Isten talán pénz, meg érdek,

S a mennyben csak gének élnek.

 

Hervad minden téli kacat,

Valahol már Tavasz kacag.

 

Anyagfia-entrópia;

Kihullik tél-kánon foga.

 

Világvége-hittérítő;

Rá se hederít az Idő.

 

Anyagfia-entrópia -

Rossz, mogorva vén hárpia.

 

Determinált tél-kánonok;

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXVIII.

Kerecsényi várkapitány márciusban azt panaszolja, hogy Szigetvár őrsége kicsi, a várat védő tüzérség silány, kevés az ágyú, ami van, keveset ér, a zöménél még egy szakállas puska is jobb. Nem hinném, hogy nagyon túlozná a védelem nehézségeit.

„Én még ez Karácsontúl fogva írtam meg ez mostani török dolgot királ őfelségének és mind az uraknak... de nem használa, mert senki nem hinné.”

 

A hasonló szólamok sűrűn ismétlődnek majd a következő évszázadban. Kissé még tovább is. súlyosabb probléma is akadt:

 

Mint falevél hegyén az él

Mint tűlevél hegyén

Az él:

A boldog Pillanat;

Egy huncut kis cigánykerék,

És máris

Elszalad.

 

Csak elkezdünk

Szorítani

Egy drága jó

Kezet;

És mellettünk

A fű alatt

Oson

Több évtized.

 

Mint tűlevél hegyén

Az él,

A Lét lélegzete,

Csak sóhajtás,

S a vén Idő

Már elszalad vele.

 

Időben,

Térben egyaránt

Van posvány

Rengeteg;

Futóhomok a lét, ahol

Az ember nem szeret.

 

Felszolgálás - térden állva

Angliában még II. Károly idején is szokásban volt az idétlen bolondéria, hogy a királyt térden állva kell kiszolgálni.

A francia Grammont marsall, mint Lajos király rendkívüli követe, egy ízben meghívást kapott egy királyi ebédre.

Elhűlve figyelte a sok térdhajlást, térdeplést a  király előtt. A bejövők előbb háromszor térdet hajtottak, majd a tálakkal együtt térdre ereszkedtek, és térden csúsztak a király elé. Károly elé a főudvarmester helyezte a tálakat, ugyancsak térden.

A marsall döbbenten bámult.

Az ötvenharmadik tizenharmadika

Megint péntek-tizenhárom;

Ötvenharmadikat zárom.

 

Nem fájdalmas, nem rettentő;

Eggyel több, mint ötvenkettő.

 

Ez csak állapot, nem érdem:

Eltelt ötvenhárom évem.

 

Nem lettem semmilyen -ista,

Csak vénebb idealista.

 

Pártok, brancsok, szövetségek

Felé fél lépést se lépek.

 

Belső kör? Lobby, söpredék -

Az Igazság? Peremvidék.

 

Rossz, lapos profán világban

Nekem Otthonom, Hazám van.

 

Tiszta hang és tiszta Lélek;

Tán nem modern...

Tán nem modern az ég,

Ha kék,

De nem lesz sose zöld;

Ős nótára jár az Idő,

És otthonunk,

A Föld.

 

Tán nem modern

A pillanat,

Ha szép és

Egyszerű,

De csak ilyenből születik

Harmónia,

Derű.

 

Tán nem modern

A Szerelem,

A világ-alkotó,

De oly mértékben egyedi,

Hogy fel nem váltható.

 

Tán a Lét sem elég modern,

Bár sok jót tartogat,

Isten nem hajszolta soha

Az újdonságokat.

 

Ami modern,

Csak villanás,

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXVII.

HUSZONHETEDIK RÉSZ

 

A szigetváriak az előző években is igen véres harcokat folytattak a törökkel, főleg Dervis bég csapataival.

 

Szigetvár állandóan zavarta az oszmánokat. Szinte állandóan támadást terveztek ellene. Tojgun budai beglerbég részben panaszleveleket írt a szigetváriak ellen, részben rajtaütésekkel próbálkozott.

 

Dervis bég több alkalommal tervezett támadást. 1554 áprilisában például arról fecsegett, hogy aratáskor megtámadja a várat.

 

El ne csüggedj, Vízöntő!

El ne csüggedj, Vízöntő,

Csorgass jobbra-balra,

Amnéziában szenved még

Az emberi fajta!

 

Zúduljon a vízsugár,

Jó az Isten kedve,

Ne maradjon semmi se a

Múltba eltemetve!

 

Múlt nélkül a Lét hamis,

Az Akarat zagyva;

Segíts, Atlantisz se legyen

Tovább kitagadva!

 

El ne csüggedj, Vízöntő,

Hátra meg előre,

Nem lesz addig jobb a világ,

Míg okos a dőre.

Rommel és a rasszizmus

A “rasszizmus” kifejezés ma divatos politikai szitokszó. Boldog-boldogtalan hazsnálja helyenként rendkívül ostobán.

Itt most az igazi rasszizmusról lesz szó.

A második világháború nem egészen az a jók és gonoszok harca volt, ahogy nekünk tanították. A dolgok ritkán fehérek és feketék.

Kilóg a lóláb. A tömeggyilkosságokat és egyéb háborús bűncselekményeket mindig csak a vesztesek követik el. A győztesek gáncs nélküli lovagok.

Leskelődő Február

Leskelődő február;

Nagyon távol van a Nyár.

 

Tavalyi Nyár? Idei?

Ezt is, azt is köd fedi.

 

Talán volt vagy lesz a Nyár,

Volt, s lesz között: Február.

 

Leskelődő Február,

Szkepszistől ég a határ.

 

A tél hóra, jégre vár,

Duzzogva hallgat a sár.

 

Halvány minden buborék,

Hallgatag a szürke Ég.

 

Leskelődő Február

Reményt fagy-börtönbe zár.

 

Csüggedünk-e végre már -

Ezt kutatja Február.

 

Azt, aki már nem remél,

Szerelem és líra - CLVII.

SZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ

 

v     Tagadhatja-e a művészet a saját feladatait?

 

A kérdésnek a hagyományos esztétikák szemszögéből nézve természetesen semmi értelme. A művészet nem tagadhatja meg saját feladatait, hiszen azzal tulajdon művészet státuszát szüntetné meg. A hagyományos értelemben vett művészet esetében ez fel sem merülhetne, nem is merült fel egyetlen korban sem.

 

A közelmúltat kivéve.

 

A kérdés kulcsmomentuma ismételten a tradíció.

 

Etűdök kezdő időzenekaroknak

Szürke tél,

Fürge szél,

Idő apó hazatér,

Rongyos múltat

Használt jelen-koporsóra

Nem cserél.

 

Egyterű

Kényszerű,

Liberális, rossz derű;

Világbajra nem használ a

Fukuyama-keserű.

 

Posztmodern zenekar

Agyag-ideát akar;

Egyszemélyes rút világok

Zaja

Meddő

Sárt kavar.

 

*

 

Dollár-mennyországban

Globalizált

Kiéhezett

Eszmehad

Oson.

Posztmodern leventék

Szálldogálnak

Kétütemű

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXVI.

HUSZONHATODIK RÉSZ

 

A következő években Zrínyi folyamatosan vigyáz, emellett tökéletesíti hírszolgálatát. Külön gondja van Szigetvárra, amely rendkívül kellemetlen a török számára. A török állandóan tervezi a vár megtámadását, tökéletesen tisztában van Szigetvár jelentőségével. Zrínyit is respektálja. Előfordul, hogy azért mond le Szigetvár megtámadásáról, mert értesül róla, hogy Zrínyi tud a tervéről.

 

Megváltó Mezőkövesden

Annak idején Úrnapján szokás volt Magyarországon a passiójáték. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valaki a Megváltót alakíthatta.

Mezőkövesden egyszer egy molnárra esett Jézus szerepe. Az illető büszke volt, megmosdott, felöltözött rendesen. Ünnepi ruhában kötözték fel a keresztre.

Az első hóvirág

Hófehér kis bimbócskáit

Ma reggel bontotta ki,

Nem érdekelte, hogy látja,

Vagy nem látja valaki.

 

Vihar tombolt tegnap este,

Világot rázott a szél,

Reggel mégis azt láttuk, hogy

A friss élet nem henyél.

 

Bájos kicsi fejecskéje

Szerényen a földre néz,

Kicsi, félénk, sebezhető,

De élni mégis merész.

 

A naptár januárt mutat,

Jöhetnek még zord fagyok,

Nem érdekli a virágot,

Benne az Élet ragyog.

Szerelem és líra - CLVI.

SZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ

 

v     Hordoz-e, hordozhat-e a szokásos „intellektuális” ernyedtség bármilyen művészi minőséget?

 

Ez a kérdés talán még a korábbiaknál is abszurdabbnak tűnik, pedig fájdalmasan időszerű.

 

Az „intellektuális” ernyedtségnek számos előzménye van az újkori művelődéstörténetben, de igazi, torz és kártékony mivoltában csupán a XX. század folyamán lépett elő.

 

Oldalak