JohannAlexander blogja

Ne a pillanatnak élj

Ne a pillanatnak élj
 
Tán' ösztökével kényszerítnek' téged,
hogy pénzed szórva plazába betérj?
Vagy feszélyezve magadtól, úgy érzed,
ha megmarad, holnap semmit nem ér?
 
Valentin nap, Karácsony és a Húsvét,
kereskedőnek telve a zsebe!
Nagy névnapokkor, virágbolt szed lóvét,
vágott virággal lesz sok kéz tele!
 
Rég' elfeledtük, hogy kell ünnepelni.
Ma már a pénzről szól ez az egész!
Szeretetre, már nem is gondol senki,

Mint egy érző lény

Mint egy érző lény
 
Egyszer a világból, eltűnnek a fények.
Hol árnyak suhannak, nem koppannak léptek.
Megkopott színeket már senki sem látja.
Elcsitul az ember minden gyarló vágya!
 
De most még van időnk gyújtani fényeket.
Tehetünk jövőért apró lépéseket.
Festhetünk színeket égi palettánkra,
ma még szert tehetünk egészséges vágyra.
 
Nézd a kicsi rigót, köszönti a hajnalt,
hallgasd a hűs szelet, ahogy szélmalmot hajt.

Kirk Dougles

Született Issur Danielovitch,
Kirk Dougles emlékére
 
Te voltál Vincent van Gogh, 
s Ödüsszeusz.
Játszottad, Dax ezredest 
és Spartakust,
George Pattont oly' jól,
mint Kaktusz Jack-et.
 
Nincs vége, s hossza 
számtalan szerepednek.
Létedbe férne, 
akár két emberöltő!
Régen nincs már 
közöttünk sok szereplő,
kikkel a mozivásznon,
estjeinket szebbé tetted.
Hálával tartozunk, 

Ballada egy katonáról

Ballada egy katonáról
 
Megfáradt harcos, 
szíve kő kemény.
Nem adna fillért sem 
az életért.
Kezét vajon golyó 
sebezte meg?
Talán elvett a harcban 
néhány életet.
Békére vágyik, 
nincs lelkében indulat.
Belső jobbik énje, 
hazafelé mutat.
Szeméből rejtve, 
pár könnycsepp pereg,
észre vett egy riadt, 
apró életet.
-Elég már a harcból - szólt.
-Elviszlek jer' velem!

Ember mire készülsz

Ember mire készülsz
 
Gyűlik a felhő most magas égen,
izzik az ég tüze már keleten.
Harci acél mikor eltapos mindent,
fájdalom majd kiszakítja szívem!
Ölni ha készül most a világunk,
pattan a szikra és tűnik a kék.
Mars ha felül majd zord szekerére,
lángol a föld, s bele retten a nép.
 
Értelem szűnik ha nyer ma az érdek.
Eltűnik végleg a régi világ,
nincs hova bújni, hisz' lángol az égbolt,
eltűnik véle a nyári virág.

Utódainknak

Utódainknak
.
Istenem.
De jó lesz
pár év múlva,
vissza tekinteni
a régi szép napokra.
Mikor még apró
gyermekek voltatok,
életünkbe
boldogságot hoztatok.
Mosoly mi arcotokra ül,
nekünk adtátok önzetlenül.
Sokszor,
csak ti voltatok azok,
kik ártatlan lélekkel
reményt adtatok
Miért is írtam ezt?
Van rá ezernyi ok:
Csak általatok lehetünk,
halhatatlanok.
.