JohannAlexander blogja

Történet a rács másik oldaláról

Történet a rács másik oldaláról
 
Nézd a sok őrültet, rácsnak túl felében!
Vajon ki mért' ülhet, saját ketrecében?
Néhol állnak őrök, mások ki-be járnak,
hosszan elidőzök, kik, s kire vigyáznak?
 
Mi vagyunk bezárva? Vagy kizártuk őket?
Válaszokat várva most a fejem főhet!
Sörényes fejemben, víziókat látok.
Azt álmodtam egyszer, a szavannán járok.
 
Ott nem voltak őrök, sem rácsok, karámok,
ember szagtól bűzlő, nyüzsgő széles sávok.

Magyar nők napjára

Magyar nők napjára
(márc. 25.)
 
Gyümölcsoltó Boldogasszony,
Megváltónk fogantatása.
Öreg Isten angyalt küldött,
s áldást, az egész világra.
 
Magot hintett, hogy világunk',
Szent Gyermekkel rossztól óvja,
Magyarságnak lett e szép nap,
nőknek ünnepe azóta.
 
Köszöntsük hát mai nappal,
minden lányát nemzetünknek!
Bárhol éltek a Földtekén,
s őket, akik majd születnek.
 

Éva teremtése

Éva teremtése
 
A Jóisten egykor megfigyelte,
ő valamit jól elronthatott,
amikor Ádámot megtervezte,
társat neki sajnos, nem adott!
 
Sehogy nem lelhette benne kedvét,
alkotása úgy unatkozott,
küldött mellé oroszlánt és medvét,
ám' a kép semmit sem változott.
 
Égi asztalánál elmerengett.
szent fejében akkor szikra gyúlt,
gyorsan készített egy újabb tervet,
Ádámnak ő csodás társat gyúrt.
 

Csukás Istvánhoz

Csukás Istvánhoz
 
Számtalan mesédtől, újra gyermek lettem.
Olyankor az idő, visszapergett bennem.
Krumpliorr vagy Mirr-Murr, a Nagy Ho-ho-horgász,
Pom Pom-nak meséi és Süsü a sárkány,
 
mind itt van előttem, amit nekünk szántál.
Őrzöm amíg élek mit örökül hagytál.
Generációknak hoztál vidámságot,
boldogabbá tetted e komor világot.
 
Azt mondják, felmentél egy másik világba?
Ez az élet rendje. Nem éltél hiába!

Magyar madár

Magyar madár
 
Hová lett fenséges fészked,
gyönyörű Turul madár?
Elorozták büszkeséged.
Kipusztulás sorsa vár.
 
Otthonodba ahol éltél,
túl sok szarka költözött!
Minden eltűnt amit védtél,
óvó szárnyad eltörött.
 
Fiókáid elrabolták,
sunyi rókák, s farkasok,
neked csak a koncot hagyták.
Fiaid nem szabadok.
 
Megcsonkították e szarkák,
vadászterületedet,

Ne a pillanatnak élj

Ne a pillanatnak élj
 
Tán' ösztökével kényszerítnek' téged,
hogy pénzed szórva plazába betérj?
Vagy feszélyezve magadtól, úgy érzed,
ha megmarad, holnap semmit nem ér?
 
Valentin nap, Karácsony és a Húsvét,
kereskedőnek telve a zsebe!
Nagy névnapokkor, virágbolt szed lóvét,
vágott virággal lesz sok kéz tele!
 
Rég' elfeledtük, hogy kell ünnepelni.
Ma már a pénzről szól ez az egész!
Szeretetre, már nem is gondol senki,

Mint egy érző lény

Mint egy érző lény
 
Egyszer a világból, eltűnnek a fények.
Hol árnyak suhannak, nem koppannak léptek.
Megkopott színeket már senki sem látja.
Elcsitul az ember minden gyarló vágya!
 
De most még van időnk gyújtani fényeket.
Tehetünk jövőért apró lépéseket.
Festhetünk színeket égi palettánkra,
ma még szert tehetünk egészséges vágyra.
 
Nézd a kicsi rigót, köszönti a hajnalt,
hallgasd a hűs szelet, ahogy szélmalmot hajt.

Kirk Dougles

Született Issur Danielovitch,
Kirk Dougles emlékére
 
Te voltál Vincent van Gogh, 
s Ödüsszeusz.
Játszottad, Dax ezredest 
és Spartakust,
George Pattont oly' jól,
mint Kaktusz Jack-et.
 
Nincs vége, s hossza 
számtalan szerepednek.
Létedbe férne, 
akár két emberöltő!
Régen nincs már 
közöttünk sok szereplő,
kikkel a mozivásznon,
estjeinket szebbé tetted.
Hálával tartozunk, 

Ballada egy katonáról

Ballada egy katonáról
 
Megfáradt harcos, 
szíve kő kemény.
Nem adna fillért sem 
az életért.
Kezét vajon golyó 
sebezte meg?
Talán elvett a harcban 
néhány életet.
Békére vágyik, 
nincs lelkében indulat.
Belső jobbik énje, 
hazafelé mutat.
Szeméből rejtve, 
pár könnycsepp pereg,
észre vett egy riadt, 
apró életet.
-Elég már a harcból - szólt.
-Elviszlek jer' velem!

Ember mire készülsz

Ember mire készülsz
 
Gyűlik a felhő most magas égen,
izzik az ég tüze már keleten.
Harci acél mikor eltapos mindent,
fájdalom majd kiszakítja szívem!
Ölni ha készül most a világunk,
pattan a szikra és tűnik a kék.
Mars ha felül majd zord szekerére,
lángol a föld, s bele retten a nép.
 
Értelem szűnik ha nyer ma az érdek.
Eltűnik végleg a régi világ,
nincs hova bújni, hisz' lángol az égbolt,
eltűnik véle a nyári virág.

Utódainknak

Utódainknak
.
Istenem.
De jó lesz
pár év múlva,
vissza tekinteni
a régi szép napokra.
Mikor még apró
gyermekek voltatok,
életünkbe
boldogságot hoztatok.
Mosoly mi arcotokra ül,
nekünk adtátok önzetlenül.
Sokszor,
csak ti voltatok azok,
kik ártatlan lélekkel
reményt adtatok
Miért is írtam ezt?
Van rá ezernyi ok:
Csak általatok lehetünk,
halhatatlanok.
.