Alkonyi fényben
Beküldte hzsike - 2016, május 16 - 18:33H.Gábor Erzsébet
Alkonyi fényben
Alkonyi fényben mély a csend,
Holdanya álma néma fent,
én is a Holddal álmodom,
magam a csöndnek átadom.
Nézem a fáradt arcodat -
döcög a szürke sorsvonat,
megkopott rég az óralánc,
homlokod boltján mély a ránc.
Istenem, meddig tart az út?
Kiszáradt régen már a kút -
könnyei hullnak, sír az ég,
szomjazó lelkünk inna még.