Egy volt szerelem emlékére
Beküldte Csilla - 2020, március 11 - 13:18Még itt vagyunk, de újra útra készen
figyeljük egymást, bensőnk mit susog.
Bujkál a fény, s a zsörtölődő szélben
zúgnak, peregnek színek, ritmusok.
Egy régi álom közben égre lebben
poggyászok nélkül, titkon, szótlanul;
nem is fájhatna ennél mégse szebben
a búcsúzás, ha könnyed ejt rabul.
Reményünk nem kap többé már erőre,
mert sátrat bontott fent, a múlt hegyén,
a csend mohája, hagytad, hogy benője,