Régi nyelvvel, ősi hittel

Magunkra hagyott az Isten.

——–

Tőke-szlogen sírba untat;

Szirének csalfa énekével, búgva
jött el a hajnali vonat,
ágyam szélén ültél, hajadat húzta

Érzem a rózsád - gomblyukon ülve,
lágy zivatarral bombázza orrom:
mennyei ostrom...

     Mysty Kata:

       Mint, imát     

Savanyú a Jelen arca,

Foga fáj;

Hogy’ lehetett mára a pénz

A király?

——–

 Mysty Kata
Halandó a létrán
 
Lélekpárhuzam között feszülök...
Anyám élő lelke munkál bennem;
fogyó testi erőm Általa nő,
Tőle válok kitartó türelemmé.
A Szentlélek létrát emel közénk,
így mehetek lépésről lépésre,
gátakon át az öröklét felé... !

Mondd Uram, hol a mágikus kéz,
mely agyban, szívben rendet rakna?
Hol a tükör mely szemünkbe néz,

Piros pünkösd közeledvén

Kész a számadás:

Piros pünkösd öröksége

Mysty Kata

Ünnepi dísz; lelketek!

Édesanyám, fogd a kezem,
Nem félek így együtt Veled!

Édesapám, fogom kezed,
hintán szállok, megérkezem.

Nagyanyó(kám), hívj öledbe,
oly jó itt a közeledben!

Nagyapó(kám), gyere sétálj...
Friss levegő neked sem árt!

Gyertek mind ide gyerekek...
Ünnepi dísz a lelketek!

Huszonhetedik rész  

Igazából a szerelmet a maga teljességeiben, lehetőségeinek valódi távlataiban ma sem ismerjük. A szerelemnek igazából annyi változata, illetve annyi egyedi, semmi máshoz nem hasonlító megnyilvánulása van, ahány szerelem a gyakorlatban. A szerelmet nem nagyon érvényes tipizálni, csoportosítani, az egyes szerelmek nem alfajai valamiféle ideális vagy elméleti szerelemnek, hanem mindegyik a szerelem teljességét képviseli a maga egyediségében is.

Lángokká izzasztott e pőre szerelem,
itt lobogok benned, szent vágyak tüzében.

Komorodik a világ,

Halál lépte dobban,

Szorongató nyomorúság

Terjed egyre jobban.

——–

  A mesék hatása engem elért....

 Ross,és Ágnes nyomában....nem nyomán...

Mysty kata
 Falra fel!

Magas falat mászni dejó!
Izgalma oly megindító.
Aki följuthat a csúcsra,
"Bátor "név lesz ajándéka!

Ott az  fal , hú de magas!
Számold meg, van hatvan arasz!
Ráadásul , mint a sín,
Egyenes , fényes és sík!

A békák versenyre beálltak,
Kürtszóra a falra másztak.
A nézelődők kiabáltak,
úgyse ti lesztek a bátrak!

Herczeg Ferenc művei 1949 után Magyarországon már nem jelenhettek meg, darabjait a színházak nem játszhatták.

A korábbi írófejedelem visszavonultan élt, de korábbi modorából semmit sem engedett, alig néhány emberrel érintkezett. Méltósággal viselte, hogy – nagyrészt parancsszóra – kimegy a divatból.

Akinek megvolt a Herczeg-életmű 40 kötetes díszkiadása, az is jobbnak látta elrejteni, vagy kidobni ekkoriban.

Külföldön azonban nem mindenki felejtette el.

Ropja már a félcipő,

Döng a föld alatta;

Úgyis elmegy, aki adja,

Az is, aki kapja.

——–

Mysty  Kata

Rózsadal

           Mysty  Kata

Ma olvastam...

1837. január 1-én indult az Athenaeum, tudományok és szépművészetek tára, Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc és Bajza  József szerkesztésében. A kiadványhoz egy nagy nevet is szerettek volna szerződtetni, így Kölcsey Ferencet győzték meg arról, hogy legyen a pártfogója a lapnak. Kölcsey vállalta a közreműködést, de csak abban az esetben, ha a minőség nem fog csorbulni, és a bekerülő munkák szigorú válogatás alá esnek.

A Bosszúság csenevész,

Sanda, rút pofa;

Nyerít, mint a vén fuvaros

Legsántább lova.