Blogok

szerelemfestő...

Ó, mily halovány, égszínű fátyol a lepled!

Bár felejthetném azt mikor épp levetted!

Mint friss eper, olvadt el ajkamon csókod íze

Kósza érzés támadt... rám zuhant, gömbbe zárt tüzed...

Lennék gyáva talán? Én balga, páratlan, pártában halandó.

Csak fess engem hozzád majd szív-ecset sors jelekkel...

 Láss mint szerelmest, ki vágtató folyóként ömlik eléd.

  Térdre lehull, majd felszáll mint pára

 és könnyként  szökik két szemedbe...

Remény, dal, szerelem, vagy meddő lélekgyötrés?

A Dal hullámain

Monumentális vén folyam

Idők hátán: a Dal;

Előtte hallgatag Jövő,

Mint köd takarta fal.

------

Hullámain a Szerelem

Ezüst hajója száll,

A Dal az egyetlen folyam,

Ahol nem jár halál.

-----

Sivatagok mellett a Dal

Néhol csak pocsolya,

De posvánnyá, állóvízzé

Nem változik soha.

-------

Másutt meg szépen hömpölyög,

Mint nagyságos Erő;

Ha termékeny partokra visz

A jótékony Idő.

------

A Dal hullámai között

Siklik a Létezés,

Ez nem nyugalom...

 

 

Elnézem a vadul duzzogó folyót,
Fény-cikkcakkja töri színét, izzaztó,
tátongó űr, s vak közöny a közepét.
Zagyva, zajos, makrancos e fáradás,
Tova úszik, el, számtalan mormogás.
Én, mint cövek mozdulatlan, elvagyok,
akár ott a part sekélyes, s körkörös.
Ki- kilesve elindulok, mindegy már.

Egy magányos kerti szék álmai...

Remélem, betartod az ígéreted,

hogy hozzám minden nap megtérsz.

Lázas nap elől árnyékot tőlem kérsz..

Fáradt tested a támlámnak veted

arcodon tűz-pírral,s rajtam pihenteted.

Most itt állok, nézem a kerti ösvényt.

Szél rázta levelek között önt fényt

soványan a nap. Súlyosak lépteid amint jársz.

Kopott köveid között, nem hallatszanak.

Nem vagyok már szép, kérdezz meg bárkit:

Mállik rólam a festék, politúr, s a kárpit.

Lábaim indák ölelik szorosan,béklyóba fonva.

Szerelem és líra - LXXXVI.

Nyolcvanhatodik rész

A líra nem az emberiség történetének valamely szakaszában jelenik meg, hogy utána eltűnjön, a líra az emberiség örök tulajdona, ha úgy tetszik, Isten adománya. Minden korban, minden időben újjászületik, nélküle nincs emberiség.

A költészet haláláról szóló fejtegetéseket és jóslatokat háttér nélküli együgyű fecsegésnek kell tekintenünk akkor is, ha egész intézmények bizonygatják megbízhatóságukat. Akkor sem lenne egyéb buta locsogásnál, ha törvény mondaná ki.

Hómező...

A szép kertvárosi házak egymás mellet álltak. Éva és Péter már gyerekkoruk óta barátok. Minden szabadidejüket együtt töltötték. Játszottak, bicikliztek szinte más gyerekkel nem is voltak. Az iskolába is együtt jártak. Szüleik gazdagok, mindig valamelyik szülő hordja őket kocsival. Életükből nem hiányzott semmi.

Vörös mint a rubin...

Erzsike egyszerű falusi kisleány volt. Iskoláit kis iskolájukba végezte. Tanárai szerették a csendes mindig szót fogadó leánykát. Jól tanult nem esett nehezére, esze jól fogott. Mindent megértett elsőre. Sok dicséretet is kapott érte. Szülei büszkék voltak az okos gyerekre. Hát még mikor a tiszteletes úr a misén megdicsérte. Az volt ám a nagy öröm.

Ködtejes álmok

Álmom az éjjel visszarepített régi időkbe,

s szállva a szárnyán, égre feszült egy szép, fura érzés;

látni az udvart annyira vágytam, s futni előre,

áll-e a fáradt géme a kútnak? - furdal a kérdés -

 

él-e a láza - s benne az illat - gyermeki múltnak?

Lám, Nagyanyám jön kert mezején, s egy kanna vizet hoz,

tört csigaházból tétova szarvak félve kibújnak,

s látva magam, hogy kő a kezemben, s köd teje elmos…

 

Drága Mamát, úgy húzza a bánat, s terhe az útnak,

szöszke hajammal játszik a napfény, s festi aranyra,

Mondd, megelégedhetsz-e énvelem?

 

Mondd, megelégedhetsz-e énvelem,
akit naiv nőisége irányít,
nem tudás fáján - érzelmen virágzik;
vágy lángja perzsel, nem hűs értelem,

 

s csak nézi megújuló éveken
át, szellem - gyertyád miként világít;
fényed közös világot kitágít
neki, s túlteszi magát érveken?

 

Vigyázz azért. Az önhittség eresszen.
Ki felmagasztosul talapzatán
hideg ésszel, ám szíve, hogy szeressen,
képtelen arra – nincs más esélye tán,
mint hogy hasonló hűvöset keressen
egy elfáradt szív szerelme után.

Találkozás.

Elmúlt sok év s nem láttalak. Emléked élt csupán a szívemben. Fiatal voltam s oly mohó azt hittem minden jár nekem. Meg is szereztem aki kellet. Nem néztem családot ,gyereket csak mentem a szerelem ösvényén. S ez akkor hozzád vezetett . Gyönyörű nyár volt, a fákon madarak daloltak,a kertekben nyílott ezer színű virág.

Anyám álma...

Anyám pogácsát süt.

 Álmodja fiait közös asztalhoz

Húgommal, s apámmal, vasárnap ebédre

gőzölgő húslevessel, jóízű nevetéssel...

 Álmában  tyúkjainak se szeri- se száma

és nem nézi , hogy kappan- e, vagy jérce...

Már hamar fárad.

Szíve gyenge, néha „kiüti a pacemakere”

Sorsa fölött mégsem ül a bánat

igaz, mit is tehetne ellene...

Életéért alamizsna csak a bére

tény, nem volt meg a negyven éve,

sem bejelentett munkahelye.

 Gyerekeket nevelt."Nem dolgozott",

Oldalak