Érzem!
Valaki vár!
Fa törzsében,
ága mögül,
bodzatőben
mily gyönyörű!
Valaki vár
az úton lesve,
félve,
vágyakozva tán.
Érzés, mely, mint virág
lassan bontja szirmait,
Szép Kikelet vízzel, árral,
új szerelem forrásával,
rügyfakasztó varázsoddal
kutakodod Holnapot.
Új életnek harmatcseppje,
vigaszt hozó tiszta szele
ezer dallal mesterkedve;
madárcsőrbe-szerelemmel,
tavaszhírnök
Szerettem férfit,
hányat?!
El is feledtem
valahányat.
Kerestem titkát
szerelemnek,
Nem lettem bölcsen
vetemedett.
Halva születtek;
mindet,
mindet temettem.
Ringatott ölén
öröm, bánat...
Engedte, hogy
kiabáljak.
szerz.név Mysty Kata
Másik VÁLTOZATA
Didergő időfoszlány ölel szorosan,
kéklő jégvirágok nyílnak ki testemen.
Múltamnak fakuló árnyéka környékez,
szerelmed diszkréten csillogó emlékkönyv.
Gonoszkodó szópárbajaink hajszolnak
örök magányom ragadós hálójába.
Ajkadat sóízű szavakkal áztatom,
Halandó vigyázd a lépted!
A keskeny út felett mennyei fény ragyog,
mégis oly kevesen haladnak azon.
Nem látják csillagát, pedig fényeskedik,
felfedezi mindaz, ki felfelé tekint.
Eső ásít odakint,
Felhő fátylat csavarint,
Álmos a világ;
Elmélázva nyújtózkodnak
Házak,
Körtefák.
—–
Küzdelmes kis holnapok
Előszele kavarog,
Sóhajt a vidék;
Kérdésekre választ nem ad
A hallgatag
Ég.
A következő félórában elmondtam a két grófnak, miféle terv született a fejemben. Hamarosan beszólították Gaudi András urat, és másokat is. Szinte mindenkinek volt valami meglátása, javaslata, kisebb ellenvetése.
A tanácskozás után Guzics várkapitány összetoborozta az embereket, akikre szükségem volt: kovácsokat, ácsokat, asztalosokat és egyéb mesterembereket, meg a szükséges segítőket. Másnap már csaknem ötszáz főnyi csapatot kommandíroztam.
Fülszöveg és ajánló az új kötethez.
Stephen Paul Thomas
Halál a csillagokban
„…nem szeretne háromszáz évig élni. Az maga lenne a büntetés…”
Még egyszer felmorajlott, majd
elcsendesedve magányában,
tovatűnt az idő óceánján...
Szertefoszlott reményszemcsék
sosem volt emlékeket sirattak.
Elmentettelek adathordozómra.
Kitörölhetetlenül, lélekbe vésve.
Szalmatekercsek,kévék, szélben szinte aranylón.
Nap tüze száraz tarló rendjét sem hevitette .
Még meztélláb jártam a torson. Játszi gyerekként,
Kilencvenharmadik rész
A Kádár-korszakból, a korszak közéleti toposzaiból egész sereg maradt meg ideológiai köpönyeget váltva, de változatlan mechanizmussal. Eltűnt az „élen járó tan”-ra való örökös hivatkozás, a marxista blabla, de a vele kapcsolatban álló sablonok ma is élnek.
Nézzünk néhány ilyet:
Annak idején a korszak ideológiai közvéleménye igen fontos fogalmakat sajátított ki. Például:
v Szabadság
v Haladás
v Igazságosság
v Elnyomás
v Hősiesség
v Forradalmiság.
Mysty Kata
Tiszató
Szomorúság temetője, Tiszató,
Ölében a dal, s az ének ringató!
Fűzfák alatt nyaramat betakaró.
Édes kedve nyelvem hegyére égett,
el is olvadt - aranyló nap hevében.
Ettől röpül Pegazusom fagy-télben.
Kedélybeteg,
Fáradt egek
Aurájában
Lebegek.
——
Milyen szép is hazajönni;
Alig győzöm megköszönni…
—-
Világ arca: lelki bádog;
Fáradt csapadék szivárog.
—-
Fenn sötétlő
Fáradt egek;
Őszi-lanyhán
Pihenjetek…
—–
Hazai kutyaugatás,
A kapun belül
Minden más.
—-
Milyen szép is hazatérni,
Itthon mindig lehet
Élni.
——
Vén, reszketeg
Fáradt egek;
A világ mindig
Gyermeteg.
—–
Édes harmat, kolibriöröm.
Mézem vagy, s én mézed vagyok.
Szempilla igézet. Szemöldökön
rebbent pille, ha hagyod.
Csendben ellebegtet szivárvány ködön...
Rejtelmes, bíborfényben tündöklő hajnalok,
ahol tengerkék szemedbe merülve meghalok.
Éjfekete este bókol vágyunk hevének,
s mahagóniágy öblében titkon szeretnélek.
1.
Fél-álomba ringató csoki nyuszik,
Remekbeszabott kötéllétrán lányok,
Marhalábszáron nyomókötés. Tuszik
Kalasnyikovval. Térdig vérben járok...
Vak- szerencse-patkó hintalovon
Hát-szélkakas toronyból lekiáltott
Három majom- parádésan visszafogott
Tenger-szem-ére (m) gyűlt kagyló. Neki átok...