Zsombék az Idő-mocsárban

Zsombék az Idő-mocsárban

Születtében,

Pusztultában

Egy-egy civilizáció;

A fejlődés csak fikció.

Atlantiszból - Atlantiszba,

Előbb hinta,

Aztán csúszda.

Zsombék az Idő-mocsárban,

Öntelt, kiszáradt magányban...

Profán hübrisszel beéri,

Még saját magát sem érti...

Nem is vezetnek sehova,

Isten sem jár rajtuk soha.

Zsombék az Idő-mocsárban,

Örök világtalanságban...

A rossz, anyagelvű pokol

Mindig haldoklik valahol..

Öntelten nézünk az Égre,

S mindig Atlantisz a vége...

Mindig ugyanolyan ágyban;

Zsombék az Idő-mocsárban...