Volt egy kislány…

Volt egy kislány, ki valamit akart,

mondták: majd festő lesz – biztosan.

Csak élt, úgy hitte boldogan.

Teltek az évek, jött egy fiú,

úgy gondolta, Ő a nagy Ő!

Vagy nem is gondolt semmire,

csak hagyta, hogy legyen…

Néha úgy hitte, boldog, sokszor meg sírt,

csak mindig várt még valamit…

Álarcot öltött, nevetett,

s közben nevelt, nőttek a gyerekek.

Vitte az élet, nem jutott sehova,

elszálltak a szép álmok, ki tudja hova.

Most ül, és már nem vár,

nem szól, csak belül fáj!

Vége az útnak, nem várja senki már.