Vízió

Kabátom bolyhos, fekete..
vágy-szülte fiam ringatom.
Irgalmas égbolt kék szeme,
arca virágzó, néma som.

Megáll a vonat, fekete,
lelkem régen zabolázott.
Valaki ki szól: Gyere be..
időtlen időktől állsz ott.

Robog a vonat, fekete,
fejünk megadón földre csüng.
Itt nem kérik a jegyet se,
egyszer mind elcsendesedünk.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Itt is nagyon jó versnek találom...