Vihar után

Mint hanyatló égi háború fölött

a Nap, narancsvörösbe tér az ég.

Tó tekint körül, maradt-e kő kövön,

szél nyomán habos-vizes öbölkaréj.

Magyarnak tengerén fehér vitorlás,

benne rejtezel, akár törött hajós,

testeden kihűlt a blúz, s húz a szoknyád,

minden oly közel és túlon-túl valós.

Felhő farkasok lilán sereglenek,

büszke záporuk a föld csak úgy nyeli,

rég homok hazája máshol ír jelet,

bárhogy is, minden oly élettel teli.