Vihar

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 22 - 19:02

Marcona katonák csapnak az égen össze,
karjuk a villámágakat hinti ma széjjel.
Dühös a kapitány, villog vértje ezüstje,
zubog benne ősei kéklő vére, s hajtja,

hajtja előre, amerre az ősi erő,
s a vad tombolni vágyás sodorja merészen.
Ám a tél felé higgad a virtus, az ösztön, 
s lehajtja fejét egy szelíd asszonyi ölbe.

 

CsatolmányMéret
Kép ikon vih.jpg3.57 KB

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2017, szeptember 24 - 17:54

Micsoda képi erővel bír ez a vers, és nagyon szépen lüktet a ritmusa is, Erzsike! Gratulálok! 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, szeptember 24 - 19:25

Kedves Feri!

Köszönöm szépen, megdörrent az ég szeptemberhez furcsán és jött az ötlet...

Erzsike

 

Csilla képe

Csilla

2017, szeptember 24 - 20:20

Bizony, szép és erős képek, a vége pedig gyönyörűen elcsendesedik. :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, szeptember 25 - 11:41

Kedves Csilla!

Köszönöm, ha így látod, ölellek.

Erzsike