Vezeklés

Megbántottalak,
elmulasztott tegnapok
némaságával.
Ráncfaragó idő
múlni hagyásával.
Kételyek közt hagyva
Az írás most
a vezeklésem,
dühös késztetésem,
mert fülemben visszhangzik
sajgó szívhangod -
jajkiáltását hallom...
Szemem könnycseppjében
bússá szépült arcodon
hiába várás ül...
Érzem ideges
mozdulatod, min
remegés fut végig
Visszautaznék
hozzád az időben,
ha lehetne, - de nem lehet...
Ezért e jogos víziók
jönnek, s nem
parancsolhatok tollamnak
szabadon viszi kezem
így lesz ez a vers
őszinte vezeklésem...