Vakszerelem...
Beküldte barnaby - 2013, június 5 - 17:31
Ég mezejében száz csillag, nézd, fénye kicsorbult!
Szűrte a kéket lágy felhő, majd könnye kicsordult.
Sír vele mindig búbánat, félárva szivekben
jajszava, zengőn hegynek tart tévútnak eredve...
Habja a duzzadt tengernek vágy partot epedve.
Fénytelen égen nincsen nap, tart vak szerelemben.
meglepi arcom az emléked, már el ne feledjem
messzire szökne a jókedv, érted búsul a lelkem.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2013, június 5 - 18:17
Permalink
Nekem is kedvelt formám a
Nekem is kedvelt formám a hexameter, szép!:)
Egyedül egy sor botladozik az értelmezésemben:
"Habja a duzzadt tengernek vágy partot epedve."
ChristinaNadale
2013, június 5 - 18:21
Permalink
Bánatosan szép, gratulálok!:)
Bánatosan szép, gratulálok!:)
hubart
2013, június 5 - 19:06
Permalink
Nagyon szép vers! Az említett
Nagyon szép vers! Az említett sornál Edina véleményéhez csatlakozom.
hzsike
2013, június 5 - 20:03
Permalink
Örömmel olvastam szép
Örömmel olvastam szép versedet, gratulálok a kiváló versritmushoz is, kedves Barna.
Szeretettel:Zsike:)
Mysty Kata
2013, június 5 - 20:43
Permalink
Csatlakozom ez előttem
Csatlakozom ez előttem szólókhoz. Gratulálok Barna szeretettel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2013, június 5 - 22:14
Permalink
Ez nagyon szép....Gratulálok.
Ez nagyon szép....Gratulálok.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, június 6 - 13:31
Permalink
Kedves Barnaby! Ez is jó vers
Kedves Barnaby!
Ez is jó vers lett, jó volt olvasni.
Szeretettel Dyona