Vadászbaleset


A fákra ólmos fellegek tapadtak,
alattuk sír a sárba gyűrt avar,
szemek kutatják lábnyomát a vadnak,
a naphoz zárszót zeng a kürt hamar.

Vércseppek ízét hordja szét az alkony,
kopók ügetnek át a tölgyesen,
felborzolódott sóhaj ráng az ajkon,
eláll a szél, hogy végképp csönd legyen.


 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Nagyon jó hangulatfestés, Csilla.

Eszembe juttatod Rilke egy versét, amit fordítottam, fel is teszem...!

hubart képe

Érdekes megoldást vlasztottál: maga a vers csak a miliőt prezentálja, a  tragédia atmoszféráját jeleníti meg. Hogy mi is áll a háttérben, azt pedig a cím egyértelműsíti. Tetszett! Gratulálok! 

Csilla képe

Köszönöm Mindkettőtöknek! :)