Utólag

 
Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? 
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)
 
Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) 
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?
 
A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) 
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.
 
És a Nap az égről... gondolom, túlgurul...
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul. 
Ha semmivé váltam, ha lelkem csavarog,
hogyan találnak rám az újabb tavaszok?
 
(De utólag ugye... hallhatom szavatok?)
 
/módosított változat/

Hozzászólások

Haász Irén képe

Sírós-nevetős versed szeretettel olvastam. Csak az író emberben merül fel, mi lesz a mindenséggel, ha én meghalok? Nem hiszem. És tudjuk azt is, hogy a föld forog tovább. Annak ellenére, hogy néha tényleg képtelenség, hogy lehet, hogy mintha mi sem történt volna...?

A csudába.