Unokám vallomása

Nem siratom februárt,
Ő se sirat engemet,
Tiszta fényű napsugár
Aranyozza az eget.

Búcsúzom hát a téltől,
Nem kívánom vissza már,
Remélem, hogy tavasz jön,
Útban fecske- s gólyapár.

Talpunk alatt zöldebb fű
Fogad majd, ha játszani
Hívom unokához hű
Nagyapámat s kacagni

Fogunk, ha a labda száll…
Nem törődünk semmivel,
Aki velünk tart, jól jár,
Kedvünk magasba szökell.

Gyorsan pördül a kerék,
Tekerem is lelkesen.
Öcsivel együtt lennénk?
Lehagynám őt rendesen.

József-napon itt lehet,
De jó is lesz, úgy várom,
Megbeszéljük, mint lesz szebb
Homokvárunk – a nyáron!