Titok-arcú lények vagyunk

Titok-arcú lények vagyunk;
Nem tudjuk, honnan származunk.

Hogyha Lelkünk Titokra lel,
Doktrínákkal takarjuk el.

Félünk attól, ami Áldott,
S - díjazzuk a butaságot.

Tévtanokat terjesztgetünk,
Múltat hányunk,
Jövőt eszünk.

Titok-arcú lények vagyunk;
Nem mindig jókor hallgatunk.

Amit kimondani tilos,
Az sohasem hivatalos,

S - ha látszik is ősi lábnyom,
Jól eltakarja a kánon...

Kötelező amnézia
Száll a Régmúlt poraira.

Titok-arcú lények vagyunk;
Profán módra kárhozgatunk.

Csip-csup dolgokra figyelünk,
Nagyokra ügyet sem vetünk.

Az Idő játszva eltemet
Ostoba, profán elveket;

S az ember - ha nincs Akarat -
Maga ellen visel hadat,

S "a fejlődés igézete"
A bukás előérzete

A nagy profán sivatagban...
Atlantisz lángja ellobban...

Sodródunk...
Ritkán haladunk...
Titok-arcú lények vagyunk.