Természetbe bújtam (Nagygombosi éj)

 

Sötét az éj, a tücsök még valahol zenél,

a félhold fényére táncot jár sok diófalevél.

A tornácon ülök itt, néha egy szemtelen

szúnyogot  agyonütök...bent már alszanak.

Csak én vagyok, meg a játszi gondolat,

itt nincsenek autók, lárma, emberhad.

 

Enyhe szellő álmokat ringat, tehén bőg valahol,

tán valamitől felriadt... éppen rád gondolok,

te most ott, a forró falak között várod az álmodat,

én meg itt élvezem a csendes vidéki éjszakát.

Most egy lövés dörrent.... tán egy orvvadász

épp nyúlra ment... megtörve az éjszaka nyugalmát.

Csak egy múló pillanat volt - megint hallgat az éj,

a tücsök meg csak zenél, zenél, zenél...

 

Nagygombos, 2013. 06. 18.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Hallom én is a tücsökzenét, és lesem hogy múlik a csendes éj...smiley

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm, kedves Kata! Örülök, hogy hallod, jó ilyenkor a  nyári tücsökzenére gondolni. :)

barnaby képe

Elég béna orvvadász az, aki "nyúlra megy" orvvadászni...:)de nagyon szép képeket festettél meg. Szép is a nyár-éjszaka

tücsökciripeléssel...gratulálok:B:)

Köszönöm, barnaby!  

Igen, de a rím kedvéért még erre is képes volt! :)   ...és ez teljesen higeles nyár-éjszakai történet.

hubart képe

Nyáréji pillanatkép, különösebb mondanivaló nélkül. Hm... a  " tehén bőg valahol, tán valamitől felriadt... éppen rád gondolok," ez elég bizarr képzettársítás. :)  A vers formailag is eléggé esetleges. 

Köszönöm az olvasást. Ez egy nyáréji emlék, nincs különösebb mondanivaló, de most jó volt erre gondolni.

Amúgy, nem a tehénbőgésről gondomtam Rá! Az csak közbejött! :)