TÉGED KÉRDEZLEK

Valaki súgja-e neked,
hogy köszönj illedelmesen,
ha felnőttel találkozol?
Ellépsz mellette csendesen?
Trágár szót mormolsz mérgesen?

Valaki mondja-e neked:
táskád, leckéd rendben legyen,
figyelmed friss, beszéded szép –
emberformáló értelem
vezesse vágyad szüntelen?!

Valaki arról faggat-e,
kit gúnyoltál, téged ki bánt,
s a sorsot döntő érdemjegy
biztat vagy alulkalkulált,
s ezért hol vétettél hibát?

Valaki int-e arra, hogy
ne habzsolj felnőtt-életet,
ne álmodj rontó álmokat,
ne siettesd az éveket,
maradj ifjú, amíg lehet?!

Tanárod olykor fedd talán:
Miért hallgatsz? Miért nem írsz?
Miért vihogsz? Miért nem állsz,
ha felhívott? Ennyit se’ bírsz?
Otthon mi volt? Megint csak sírsz?

Nyakadban kulcs. Mozi előtt
vibráló reklámfény remeg,
távolban diszkó-hang süvít…
Ez vagy amaz most egyre megy.
Apa ezt úgysem érti meg.

Anya ha szól, talán az más,
de ő is fut. Néhány sort ír:
Hűtőben ezt-azt megtalálsz…!
Érzelem nélkül papír!
Sebzett lélekre semmi ír.

Valaki szólít: - Jössz, maradsz?!
- De a matek! – Lemásolod.
- Ne kínálj meg, nekem megárt!
- Pedig néznénk a videót,
És lenne annyi pártfogód.

(Hideg a ház, melyben lakom,
szülők szava sem melegít,
velük megyek ma s holnap is,
e néhány óra felderít…
A könyv magától nem tanít…)

Van, aki kell…Van, ami nincs:
iránytű, cél vagy példakép…
Múlttal viaskodó jelen
Húzza a jövőd kötelét .
Figyelsz, meghallgatsz némiképp,
napfogyatkozó nemzedék?