Te nem tudod…

 

Te nem tudod, hogy rabként éled sorsodat,

ahogy peregnek napok, hetek, évek,

akkor észre sem veszed a szürke ködfátyol alatt,

nem érzékeled, hogy hány tavasz után

hányszor volt nyár, s már csak az ősz maradt.

 

Egyszer csak azt látod, hogy megnőttek a fák,

a színek kifakultak, s egyre több az emlék,

és csak későn jössz rá: miért is hagytad?

Csak sodródtál, vártál reméltél,

s a falevelek körülötted egyre hullnak.

 

Én már tudom, lehetett volna máshogy.

Lehetett volna csupa szín, fényes tarkaság,

de akkor nem vettem észre, nem volt, aki szóljon,

ezért most én szólok neked, ha még nyár van, figyelj rám!

Én már látom, mi jöhet csak az ősz után.

Hozzászólások

Kedves fabijoe! Köszönöm a figyelmedet. Egyáltaláán nem bántottál meg, örülök, hogy őszintén megírtad. Ezt is várom. Amúgy ezt a versemet még a kezdetek kezdetén írtam, egyik barátnőmnek ajánlva.

Azóta úgy érzem, már fejlődtem sokat. Ha az ember újraolvassa régi verseit, bizony sok hibát talál benne.

Máskor is várom őszinte véleményedet!

Üdv.: Marianna

M. Karácsonyi Bea képe

Azon túl, amiről már szó esett, azért az írásnak van egy olyan mondandója - a számomra legalábbis -, amit jól tudok, mégis nem elég sokszor hallani, mert bizony sokszor elmegyünk a dolgok mellett, sodródunk.

Én érzem azt a bölcset, tapasztalatot, amit Marianna át akart adni, akkor is, ha közhelyesen van írva.Nekem jól esett olvasni.

Köszönöm, Sea az olvasást és a hozzászólást!  Talán nem mindenki a közhelyeket látja meg benne... :)

 

barnaby képe

Bizony, lassítani kéne kicsit, mert az élet szépségei elillannak mellettünk, előttünk.Nincs "mégegyszer" annyi bizonyos.

Igaz gondolat, bár kicsit túlmagyarázottnask gondolom.Hogy mi közhelyes, mi nem,ez ízlés dolga...Petőfi, Arany,némelyik versei, a mai olvasóknak, már már közhelyesnek tűn(het)nek...

Köszönöm az olvasást, és a véleményedet, Barnaby! :)

Üdv. Marianna