Távolodó
Beküldte Zajácz Edina - 2012, szeptember 4 - 21:38
Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény,
mikor homlokomra hullott könnyű csókja,
életre kelt szemem sugárzó íriszén,
s szirmot bontott benne egy parázsló rózsa.
Koldus szívem tőled remélte a féltést,
de két ablak között megrekedt egy résben,
már nem akarom, hogy nevemet fába vésd,
te nem értesz meg, és nem értelek én sem.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 5 - 07:55
Permalink
Simogatóan szép távolodás.
Simogatóan szép távolodás.
Zajácz Edina
2012, szeptember 5 - 11:19
Permalink
Nagyon köszönöm Sea :)
Nagyon köszönöm Sea :)
Toma
2012, szeptember 5 - 08:33
Permalink
Határozottan jó egy régen
Határozottan jó egy régen jelentkezô Edytől, én két versszakot alakítanák ki, ha már adja magát a rímszerkezet is, minek azt széthúzni így, semmi nem indokolja.
A ritmus remek, a tartalom gördülékeny. Tömör, ennek ellenére 2 logikus részre bomlik. Első vrsszk. az ősz érkezése, a 2. A távozasé. Talán én még egyet írtam volna közé.
Zajácz Edina
2012, szeptember 5 - 13:50
Permalink
Így? :) Mily kegyes volt
Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény,
hubart
2012, szeptember 5 - 14:06
Permalink
Remek ez a vers. Gratulálok!
Remek ez a vers. Gratulálok!
Zajácz Edina
2012, szeptember 5 - 14:26
Permalink
Köszönöm szépen :) a
Köszönöm szépen :) a figyelmedet kedves Feri!