Távolodó

Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény,
mikor homlokomra hullott könnyű csókja,

életre kelt szemem sugárzó íriszén,
s szirmot bontott benne egy parázsló rózsa.

Koldus szívem tőled remélte a féltést,
de két ablak között megrekedt egy résben,

már nem akarom, hogy nevemet fába vésd,
te nem értesz meg, és nem értelek én sem.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Simogatóan szép távolodás.

Nagyon köszönöm Sea :)

Határozottan jó egy régen jelentkezô Edytől, én két versszakot alakítanák ki, ha már adja magát a rímszerkezet is, minek azt széthúzni így, semmi nem indokolja.

A ritmus remek, a tartalom gördülékeny. Tömör, ennek ellenére 2 logikus részre bomlik. Első vrsszk. az ősz érkezése, a 2. A távozasé. Talán én még egyet írtam volna közé.


 

Így? :)

Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény,

mikor homlokomra hullott könnyű csókja,
életre kelt szemem sugárzó íriszén,
s szirmot bontott benne egy parázsló rózsa.
 
Ringatott csendesen, dajkálta álmomat,
mint gyermekét óvó anya, úgy becézett,
hittem a szavának, nem leszek áldozat,
s hogy örökké tart majd az égi igézet.
 
Koldus szívem tőle remélte a varázst,
de két ablak között megrekedt egy résben,
már nem akarom, hogy nevemet fába vájd,
te nem értettél, és nem értelek én sem.
hubart képe

Remek ez a vers. Gratulálok!

Köszönöm szépen :) a figyelmedet kedves Feri!