Szürke ruhám lassan pördül...
Veszendő anyag... csupa folt,
ráncaiban újul, zöldül.
Rá emlékezetből dúdolt,
holtnak hitt jel színeket old...

Trillákat, tarka szirmokat
szórok meleg tenyeremből,
miközben gyógyít, tisztogat
szabad lélegzet keblemből,
könnyem felszakadt sebekből.

Pörög ruhám... csupa virág,
suttogásom terjed, árad.
Megérti a nyíló világ,
szelídülnek rideg árnyak...
táncba hívlak téged társnak.