Tévelygő

Permay Zsuzsa: Tévelygő

Sziporkázik, tündököl egy csillag.
Az éjen át kis lámpás a fénye,
irányt mutat, mint a fárosz csillan,
tévelygőnek támaszt újra hitet,
mintha mindez még valamit érne.

Mennyit ér ez, a szó esti imán?
Hiába az összekulcsolt ujjak,
csoda nélkül az élet csak silány,
idegen test, önmagából kivet.
A szép idők egyre inkább múlnak.

Gyufa serceg, lángra kap egy mécses.
Emlékezni hív derengő fénye,
s a gyász leplén túljutni nem képes.
Aki szeret, örök csenddel fizet,
mintha mindez még valamit érne.

2020. január 5.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Nagyon szép, megkapó, gratulálok.

Zsuzsi képe

Köszönöm, kedves Irén! :)

hubart képe

Nekem is teszik! 

Zsuzsi képe

Köszönöm. Örülök, hogy tetszik.