Szeretsz, mondod... (mondod No. 2.)

Jótevőm lettél azzal,
hogy szívem nyújtófára tetted.
Merted,
s próba ez nekem.
Nem gondoltam,
hogy elbírsz velem.

Keleszteni a kelhetetlent,
bátor tettel,
nyújtani a nyújthatatlant,
álnok tervvel,
sikerült neked.

Vérvörös süteményünkből, málnaként,
folyik a lét,
két dobbanás közt nyomnak, tumorként,
a vörös vérsejt-málnák.
Árva mazsolák.

Azt mondtad édes lesz,
hát várom.
A türelmem spagetti tészta,
míg te vagy a párom.

Most már, persze,
alakítanál vissza,
vannak, mondják,
szív alakú, tészta-
vagy tortaformák.
Közben csendesen szétfolyok,
kohómban múltammá olvadok..

Elbuktál.
A sütő tette meg,
ahogy hirtelen-kelt ötlettel,
meleg karjaival
újra körbeölel,
helyetted.