Szenteste

Itt most hó hull... a táj fehér. 
Meghitt karácsony-este kél.
Hólepel nyomán csend honol, 
kondul egy harang valahol. 
Hangja száll tanyán, városon, 
körünkbe áhítat oson. 
A szív meleg, az este hűs, 
gyermekünk arca, nyílt, derűs. 
Ajkain csendül ének szó: 
„Hópille száll, egymillió.” 
Őt nézve, látom múltamat, 
mit felidéz a pillanat: 
Szüleim itt fogják kezem. 
Köszönöm, Édes Istenem! 
Szívem csordultig van tele, 
feltölt az Úr szeretete. 
Varázslat suhan, angyal jár. 
Gyermeket öröm várja már: 
Ajándék! Minékünk e szent-
este, együtt, csodát jelent. 

Hozzászólások

lnpeters képe

János, ezen sok helyen javítani kell, méghozzá úgy, hogy a ritmus megmaradjon, mert a szép természetes felező nyolcas és a helyenként valóban felszikrázó hangulat a mű legnagyobb értéke.

Na, nézzük:

Sután, rosszul indul a vers. A két buta határozószó "itt most" tüstént az elején visszafogja a szárnyalást.

Helyette szinte bármi. Például:

"Hó szikrázik, a táj fehér"

"Hullik a hó, a táj fehér"

stb.

A második sor végén a kényszeres rím, "kél" rettenetesen rossz. A mai köznyelvből már jórészt kikopott ez az igealak, archaizmusnak tűnik, de itt csak modoros rímkényszer.

Vagy új sor kell helyette más rímmel, például:

"Szent karácsony hozzánk betér"

Vagy teljesen újraírni a két sort.

A "Hólepel nyomán csend honol" sornak nincs sok értelme, a következő sor viszont nagyon jó, megmozdul a vers, tehát ezt kell lecserélni.

Gyakorlatilag szinte bármire le lehet. Például:

"Fehér éjben szél bandukol"

stb.

Jön két kitűnő sor.

A következő kettő megint fékez, de annyira, hogy csaknem bunkóval veri agyon a verset.

A téli este nem hűs, hanem kimondottan hideg - főleg akkor, ha mindent fehér hólepel borít. Ráadásul a hűs-derűs bivalyerős rímpár még uralja is a két sor hangzását, elnyomja a meleg-hűs antinómiát. Emellett a "gyermekünk derűs" arca hasonló szituációban magától értetődően ajánlkozó, közhelyszagú kifejezés.

A két sort újra kell írni, János.

Mostantól röviden:

Az "Ajkain csendül ének szó" ritmikailag jó, de értelmileg nem annyira, inkább zavart kelt.

A "mit" (amit helyett) mesterkélt.

Jön öt lendületes, jó sor.

Utána azonban:

"Gyermeket öröm várja már"

Miért így??

Ez könnyen javítható, például:

"Gyermekünkre nagy öröm vár."

Az enjambement a vers végén rettenetes, mert idegen és funkciótlan.

Nagyo át kell írni, Jánosom.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Van olyasmi, ami mellett tényszerűsége okán, ki kell álljak, de köszönöm szépen kritikus véleményedet.

Üdvözlettel: János

Cseri János

lnpeters képe

Jánosom, Te kérted...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Igen és köszönöm is a törődést.

De pár dolgot, az általad kifogásolhatóakból, tényszerűségük okán, helyénvalónak érzek.

Amikor írtam -ott és akkor, tehát- „itt és most” hullott a hó és fehér lett a táj. Vonatkozását tekintve, vetített képnek is szántam, mert nem mindig adatik meg a „fehér karácsony”; de, ha belehelyezi magát a nyitóképbe az olvasó, talán könnyebb a helyzettel való azonosulás.

A „kél” változó fényviszonyokra mutat (a napkelte nyomán), mert az addigi sötét este, bizony „fényesedett”, ahogy egyre fehéredett a táj.

A „Hólepel nyomán csend honol,” szintén ilyen számomra. A friss hó elnyeli a hangok többségét. Már havazáskor is, sokkal kevesebb a visszhang, így „hallhatóbb” a csend. Ilyenkor, ezért hallani jobban, a (hozzánk közeli négy templom valamelyikének) harang kondulását is. De nemcsak ez az egy alkalom igazolta számomra, a megfogalmazás mikéntjét. Ez egy spontán sor, ami lehet, hogy így nem elég költői, de talán mégsem megalapozatlan, vagy zavaros.

A „hűs-derűs” párral kapcsolatban igazad van. Előbb a derűs kifejezés volt meg (ami a mai világban, talán nem is annyira közhelyes). Itt, a két leányunk kötötte le a figyelmemet és az, hogy mi legyen a mód (a többesszám használata nélkül), ami kifejezi az örömüket. Lévén, hogy adott időben csak egyikükre néztem, vonatkozásában pedig mindkettejükre igaz, lett ilyen „derűs”.

Az „Ajkain csendül ének szó:”, rádióból is ismert „Csendül a nóta” műsorról jutott eszembe.

A „mit-amit” vonatkozás jogos. Lespóroltam egy hangot, hogy megmaradjon az ütem.

Miután magam is gyermekké váltam, amint a megélt családi kör hangulata visszarepített az időben, már nem fogalmazhatok „gyermekünket” (vagy esetünkben gyermekeinket) a „Gyermeket öröm várja már:” sorban. Engem is vár, az együtt megélt este ajándéka, mindamellett, hogy a fa alá is jutott valami gyermekeinknek. Azt reméltem, ez is segít kinek-kinek, személyes jó emlékei felidézésében.

A záró áthajlással, pont a mindennapit szándékoztam megtörni, kiemelve az érzetet, hogy ez az este más, mint a többi, mégis erősen kötődik hozzánk.

Mindemellett, nagyon köszönöm a kritikát.

Összességében megoszlottak az eddigi vélemények, de érdemi észrevételt még nem kaptam, ezért is bátorkodtam kérni.

Okulással és hálás szívvel: János

Cseri János

lnpeters képe

OK, János, de akkor szerintem vond le a konzekvenciát - tedd rendbe. A vers megérdemli. Természetesen annyit fogadj meg, amennyit Magad jogosnak érzel.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

lnpeters képe

Ebben igazad lehet...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

M. Karácsonyi Bea képe

Szép, ünnepi hangulatot teremtettél.

 

Köszönöm. Igyekeztem, ilyen lett. Miklós, már felhívta a figyelmemet néhány dologra.

Cseri János