Színes rianás

 

A lelkem áttetszőn szürke akvarell,
könnyeim oldotta fekete-fehér.
Kiegyenlítődő... sors változtatta
kép... mindenre azt mondják: "Isten adta."
Legyen az igazgyöngy, kegyelemkenyér.

Szúrágta kép-keret, mit cipelhetek,
át- és átrendez örökölt elveket.

Öröm és fájdalom, kényszeregyensúly,
ettől szürke... mely szakad, törik, gyógyul.
Megértéstől nyílik gyászos árnyalat,
körülvesznek, táncba visznek hű szavak,
szeretők, igazak... még súlytalanul.

Kivirul a szürkém, mint a virradat.
Színes rianás, ahol gyermek kacag.

Hozzászólások

"Színes rianás, ahol gyermek kacag."

Főleg a lezárása tetszik.

Zagyi G. Ilona képe

Köszönöm a figyelmed! Baráti öleléssel: Ilona